Református főgimnázium, Nagykőrös, 1902
6 műveltségét s erkölcsiségét minden irányban evangéliomi keresztyén szellem hassa át; a vallásról, keresztyénségről, egyházunk intézményeiről bibliai és történelmi alapon tisztázott fogalmak önálló birtokába jussanak: szivükben élő hit, munkás szeretet, egyházunk hitelveihez és intézményeihez való törhetetlen hűség gyökerezzék meg.“ E czélt a régi vallástanitás csak részben érte el. Hibás volt a methodikája, mely száraz memorizáltatásból állt; hibás volt a beosztása, mert morálversekre s dogmatikai szabályokra fektette a fősulyt, a keresztyénség evangéliomi részét elhanyagolván, nem nyújtott élő példát s igy siváran hagyta a szivet, hidegen a kedélyt. Újabban több kísérlet történt református középiskoláinkban a hitigazságok közlésének helyesebb mederbe terelésére, miután belátták, hogy az eredmény e téren is attól függ, hogy mennyiben sikerül egy valódi központot találni, mely köré az egész anyag a legtermészetesebben csoportosítható. Egyik gymnasiumunkban a konfirmácziót, egy másikban az ifjúság vallásos kedélyképzését a belmissió útján, másutt meg a vallás történelmi részét állították fel ilyen központúi a vallástanitók. — Mindezen kísérletekkel röviden végezhetünk. A konfirmácziói oktatás, ha általában a hitbeli megerősítést értjük alatta, helyes elnevezése az iskolai vallástanitásnak, hiszen a keresztyén ember egész élete hitének naponkénti erősítéséből kell hogy álljon; de ha szokott értelemben az úrvacsorái előkészítést nevezzük el vele, nem felel meg mint központ tartalmának korlátolt természete miatt az egész gymnasiumi tanítás czéljának. Bármennyire fontos ugyanis a második sákramentum öntudatos ismerete, bármennyire sarkalatos követelménye is az istenséggel való lelki egyesülésnek az úr Jézus halálának hasznában történő benső részesedés, nem foglalja magában mind a szükséges hitágazatokat. Van a Krisztus tanításának igen sok olyan igazsága, mely — bár e főirányra szegezetten — de attól távol áll, a melyek nélkül őt s országát nem ismerhetni meg. Anyagánál fogva kisebb, semhogy 8 év tanmenetét betöltené, a folytonos ismétlések miatt meg a leglelkesebb hirdető ajakán is ellaposul; a hit és erkölcstan s egyháztörténelem hozzákapcsolása pedig annyira mesterkélt és nehézkes módon vihető csak keresztül, hogy az alsóbb osztályokban érteden, a felsőbbekben meg az előzmények elfeledése folytán hatásnélkülivé válik a leghálásabb s legszebb ismeret, a keresztyénség is; ezért a konfirmácziói oktatásnak középpontúi tételét nem tarthatom helyesnek.
