Református főgimnázium, Nagykőrös, 1898
Tartalom
9 mivel az egyeztetés szabályánál, valamint annálfogva, hogy a latinban a mondatrészek mindegyikének megvan a maga „casusa“, az egymáshoz tartozókat könnyen meglehet ismerni. A latinban hát véleményem szerint nincs a költői és prózai szórend, között olyan nagy kiilömbség, mivel ott a mondatrészek helyét az Írótól függő művészi rendezés határozhatja meg. Magyar nyelvészeink azonban, bár csak gyengén, de mégis rebesgetik, hogy van prózai és van költői magyar szórend. Miután a magyarban a mondatrészek helyét az egész mondat értelme, s az értelmet kifejező egyes mondatrészek tartalmi fontossága, súlya határozza meg: nem habozom kimondani, hogy nem ismerek magyar prózai és költői szórendet és állítom, hogy a ki költőink közül más, úgynevezett költői szórendet használ: az a latin költőket utánozza, az művészi szórendet használ, de nem a magyar értelmi, hangsúlyos szórendet alkalmazza. A milyen mesterek voltak a görög és római classicusok a maguk mértékes versalakjai használatában szórendjük minden sérelme nélkül : legyenek a magyar költők épen olyan mesterek a magyar versalakok használatában a magyar szórend minden sérelme nélkül. Sem az ütem, sem a rim nem mentik a költőt, hogy ezek kedvéért a szórendet elcsavarja. Ki fogja menteni az Aeneist fordiló Kovács Józsefnek ilyen szórendjét: „Megáll, mindjárt gyors nyilait kapja s a kézivekel Achates leghívebb társa, hordoz vala melyeket“ vagy ezt: „Ott vették a dologról úgy nevezett Bürsa helyet, Körülkeríthetnének egy bika bőrrel a melyet.“ Édes Gergely se fordítja különben Horátiust: II. kv. V. ó.................................Már úgy látszik Hogy a sok szinü Ősz elein érővel Kínálni fog piros, sárga s kék szőllövel“. Kis János is sokszor téved: I. kv. I. Lev. Hor. „Mások vesztegetnek gazdag özvegyekre Csemegét, mig őket ejthetik kezekre“. Másképen fordít Csengery Catullusból: ÜST ö ± s z ó . „Mondja rózsám, senki se kell Rajtam kívül néki Nem, ha maga nagy Juppiter Feleségül kéri.
