Református főgimnázium, Nagykőrös, 1898
Tartalom
7 „Cicero egyike azoknak, kik nemcsak a maguk korának szellemét tük- röztetik vissza, nemcsak pillanatnyi impulsust adnak az utókor culturájának, hanem többé kevésbbé folytonosan kisérik a művelődés további fejlődési pontjain is.“ Ugyanezt mondhatjuk a többi római classicusról is, mivel ezek, mint a görög szellemnek rómaiba oltott megnyilatkozásai, sokáig tanító mesterei voltak Európa szép és jóizlésének s ma is ősforrásai a göröggel együtt mindannak, a mit a költészetben, a szónoklatban, a filosofiában, jogban, politikában, sociologiában találunk, művelünk. Ha van még olyan is, a ki azt az állítást koczkáztatja, bogy a latin nyelvet csak azért kell tanulnunk, mivel az a róm. kath. egyháznak a nyelve, annak ezen idézettel felelünk: „Minden művelődési fokozaton szélesebbé és mélyebbé lesz az antik világ iránt való érzék és becse korszakról korszakra nő. Az antik világot tulajdonképen sohasem fogjuk végig tanulni, saját művelődésünk haladásával az ö jelentősége is mindig emelkedik.“ Midőn Thierry Amadé „A Római Birodalom Képe“ cimü müvében elénk tárja Róma polgáriasító hatását az ó-kori népekre, ezt is mondja: „A római nép nyelve ma is Európa 73-nak és Ázsia egy részének nyelvét képezi, intézményei, az emberi fajok általános szükségleteihez alkalmazva és a ke- resztyénséggel párosulva a mai kor polgáriasultságát alkotják és ezzel egy jelentésüek.“ Ki merné már most egész bizonyossággal hangoztatni azt, taszítsuk ki a latin nyelvet, a római classicusokat, az emberiség haladásának erős lépcsőjét mai műveltségünk épületéből? Mi már a magunk nemzeti műveltségűnkkel is megtaláljuk más nemzetekkel, az egész emberiséggel az összekötő műveltségi kapcsolatot! Hogy mégis vannak nálunk ilyenféle már jeleztem hangok, annak egyik okát épen abban találom, hogy a római classicusok eddig való magyar fordításai, nem igen alkalmasak arra, hogy a római műveltség kincseit a maguk igazi mivoltukban, szépségükben mutassák be nekünk s tegyék azokat, hogy úgy mondjam, közkeletüebbekké, népszerűebbekké. Nem elfojtani, hanem mélyrehatóbbá kell hát tenni a latin nyelv tanulmányát. Tisztelet eddigi magyar fordítóinknak, de fogjanak már hozzá a hiva- toltak, hogy a római műveltség kincseit nekünk átadják. II. A második kérdés már magyar nyelvünkre nézve is nagyon fontos. Ha az erre vonatkozó értekezéseket, Brassai Sámuelét, Barna Ferdi- nándét, Joannovics Györgyét olvassuk, vitatkozásaikat összevetjük, ha a
