Református főgimnázium, Nagykőrös, 1895

Tartalom

5

s eszméihez méltó emelkedettséggel a viruló ifjúsághoz, a magyar nemzet gyermekéihez. Azután alulirt igazgató beszélt a fögymna- siumi, majd ismét H. Kiss Kálmán ur a tanítóképző intézeti növendékekhez; végre Ny. Szabó Ferencz egyházi fögondnok úr tartott hazafias, lelkes beszédet. H. Kiss K. és alulirt igazgató beszédeit közölte a „N.-Körösi-Hirlapok“ máj. 17-i 20. száma. Másnap az egyház ünnepélyén vettünk részt, melynek estéjén fáklyás zenével s nemzeti dalokkal tisztelték meg gymn. ifjaink egyházunk s városunk elöljáróit és a tanárokat.

E helyen említem fel ifjúságunknak társadalmi viselkedését, quondam cithara tacentem suscitat Musain, neque semper arcúm tendit Apollo. Márcz. 7-én rendezett ifjúságunk egy szavalattal, énekés zenével, majd tánczczal fűszerezett kellemes estélyt az önképzőkör javára. Városunk intelligentiája meg volt elégedve a fényesen sikerült s élvezetes mulatsággal, ugyanazzal s a nem várt 112 forint tiszta jövedelemmel ifjúságunk is; a fiatalság örömnyilvánulását szemlélők és bírálók pedig növendékeink szerény, előzékeny és társadalmilag is ildomos magaviseletével. E vonásokat ismerhettük fel a május 29-én a Pálfájában az összes ifjúság részvéte és jelenlétében tartott majálison is.

E helyen említem fel azt is, hogy intézetünk növendékei közül 31 tanuló junius 25—28 napjain Szalay Gyula tanár űr vezetése alatt felrándult Budapestre s megtekintette az évezredes kiállítást és Budapest nevezetességeit.

Szorgalom. Előmetel. Alig lehet a két fogalmat úgy az iskola, mint a gyakorlati élet mezején egymástól elválasztani. A lángész és a vakszerencse ha olykor és oly keveseknek kezeibe adja is a sikert; legtöbb embernél és ifjúnál csak a szorgalom, az erély és kitartás biztosíthatja ezt. Bár ennek biztosítására amazt, mint eszközt, a legéberebb s odaadóbb gonddal, ne mondjam: aggságoskodással hirdetjük, javalljuk is a kevésbbé érett s pezsgő vérü ifjaknak, sőt a humanismus és törvények nevében és hatályával kényszerítjük is reá, mindig találkozunk s az utánunk kővetkező tanító nemzedék is fog találkozni oly gyermekekkel, kik korukhoz méltán illő és megvárható buzgóságot nem fordítanak legszentebb kötelességeik betöltésére. És e megfigyelés és tapasztalat nem csak iskolánk növendékeiről van levonva. Azonban a hazai hasonló irányú és fokú tanintézet növendékeivel szembeállítva bízvást kiállják a versenyt. Méltán megvárhatja nemzetünk múltja, méginkább az uj ezredév, hogy e haza minden egyes fia testi-lelki erejének egész összegével teljesítse kötelességét, munkálja hazájának boldogságát. Az előmenetelről az alább közlött statistical táblázat ad számot.