Református főgimnázium, Nagykőrös, 1894
Tartalom
6 tetett járványos betegségnek. A kisebbkorú gyermekeknél lépett ez fel; de hála Istennek, oly enyhe lefolyású volt, hogy némely gyermek alig vette észre, vagy minden szenvedés nélkül esett át rajta. Bár az egészségügyi viszonyok kedvezők voltak; egy V. o. növendékünket, Straub Józsefet kiszólitá az Úr f. é. ápril 8-án, társai köréből, szülőinek szerető karjai közül. A boldogult jó fiú, miként sejtettük, már iskolánkba léptekor szerveiben hordta a megválás kóranyagát. A szülök haza vitték, többé vissza sem tért városunkba. A tanári testület részvétiratával s vigasztaló szavaival kereste fel a gyászoló családot. A vidéki tanulók elhelyezésére nézve akként intézkedtünk, hogy csak oly helyeken fogadhatnak szállást, melyek orvos- rendőri és tanulási tekintetben orvos által vizsgáltattak meg s hagyattak helyben. E tisztet Dr. Mester Gyula városi alorvos úr készséggel és szives- ségböl teljesitette. A szemcsés kötöhártya lobra (trachoma) való tekintetből minden hónapban megvizsgálta növendékeiként Dr. Szabó Mihály városi orvos úr. Hála Istennek, egy esetet sem fedezett fel. A növendékek egészségére s testi fejlődésére tartozik több ifjabb tanártársam azon elismerést érdemlő fáradozása, miszerint több vasárnap délután kivezették alsóbb osztálybeli tanítványainkat a városhoz közel elterülő nagy erdőbe. A szabad mozgás s játszás üditöleg s fejlesztöleg hatott a gyermeki kedélyre s egészségére. A testedzés és idomitás elvének gyakorlatba átvitelét eszközöltük az által is, hogy alkalmas időjárással minden óraközben gyakorolhatták növendékeink, tanári felügyelet és utasítás mellett, a testgyakorlatokat a tornatéren. Volt az összes ifjúságnak egy tavaszi kirándulása, majálisa is, melyben örömmel és teljes megelégedéssel vett részt városunk értelmiségének nagy többsége. A véletlen hozta magával, hogy az Európát, Kis Ázsiát és Egyptust beutazó két hamburgi hírlapíró, Dr. Danneil Vilmos és Thielheim Arthur ekkor utazván át városunkon, részt vett ifjúságunk mulatságában, tánczában s élvezte a mag/ar vendégszeretetet és magasztalta a magyar nemzet heroicu's s több századon át a nyugoti civilisatiot kelet romboló áramlataitól megmentő győzelmeit. E helyen említeni fel, hogy jelen voltak és segédkedtek felsőbb oszt. növendékeink 1894. okt. havában a városunk határában a várostól félórányi távolságra fekvő Földvárnak szaktudósok által eszközölt felásatásában, — mely Földvárt a régészet a kétezer évvel ezelőtt itt lakott hires Metanaszta jászok egyetlen legépebb állapotban megmaradt városának s várának konstatálta, — mely Földvárt Tompa M. körünkben töltött napjainak emlékére egy szép regéjében megörö-
