Református főgimnázium, Nagykőrös, 1877

Tartalom

4

egyebek közreműködése s segélyével Sz. Warga János. A mit 48 czél- zott, 49 halomra döntötte s megzsibbasztotta egyházaink s iskoláink emelkedése iránt ápolt legszebb reményeinket s tevékenységünket, — nem említve — mi nem is tartozik ide — politicai s polgári életünket. Mit a liitfelekezet önkormányzati joga érzetében s tudatában saját beléletéből kifejleszteni képes nem volt s nem lehetett, külről s felülről jött parancsszó hatása alatt tette meg. Hogy szivesen, vagy a kényszernek engedve; hogy belátta annak üdvös, vagy kárhoztatható voltát minden szálaiban ? Clió fogja kideríteni s utóbb hirdetni.

A merev passivitasból, ha korunk ifjú nemzedékének jövőjét tekintettük s hordottuk szivünkön, ki keile lépnünk; ha prot. tanintézetünket az enyészettől megmenteni, ha a múltban hangoztatott s beteljesített magasztos hivatásának fonalát megszakítani nem valánk hajlandók, hanem a protestanlismus létét továbbra, sőt örökre biztosítani, kül- és belterjileg fejleszteni törekszünk —, az áramlattal szemközt nem úszhatva —, actióba kelle lépnünk.

Midőn N.-Körös a hazai protestánsok között először kivánt az Organisations Entwurf alapjára helyezkedni, sok protestáns s vele egy politikai hitvalláson álló más felekezetű férfin szemében a jogalap feladásának s a hagyományos múlt megtagadásának tűnék fel eljárásunk, kemény megbirálásnak s elitéltetésnek tárgya lön ténykedésünk. Tetteinket indokolni s mentegetni nem szükség; a behegedt sebeket felszakgatni még kevésbbé volna helyén. N.-Kőrös féltékeny volt mindenkor iskolájára; a prot. felekezetnek szerény szigete kivánt lenni a hullámok között; egyház kerületünk legnépesebb egyháza, tekintélyes városi közönségének száma és anyagi s szellemi ereje tekintetében s érzetében elül kivánt harcolni a szellemiek csatájában. Hogy kezdeményezése nem volt idő- és okszerűtlen, az utána jött több prot. tanintézet példája, hasonló tette s versenye mellette tanúskodik. N.-Kőrös akkori egyházi és világi elöljárósága és értelmes közönsége belátta, hogy a tanügy terén a maradás s tétlenség egy a halállal, megyőződütt a felől, hogy anyagi s erkölcsi értékét, tekintélyét s fölényét az által tarthatja fönn, érvényesítheti a növelheti, ha eddig városa, egyháza s a hazának emelkedésére virágzásban tartott tanintézetének létét továbbra is biztosíthatja, sőt őseitől drága örökségként hagyományozott hitbizom únyát értékesíti s a kor színvonalára emeli. E meggyőződéstől lelkesittetvo nem rettent vissza a közhangulattól, nem az anyagi áldozattól. Történelmünk tanúsága szerint, a népnevelés karöltve járt és jár a protestántismussal; egyik a másikával él, vagy egyik a másika nélkül hal. Ezek voltak vezérelveink.

Helyes és indokolt nézetekből indulva ki népünk s elöljárósága, mindenekelőtt a gymnasium alapját kelle kijelölnie s a kormánynál szá-