Református főgimnázium, Nagykőrös, 1873
Tartalom
9 m*¥k * x emberi, és pedig szép emberi alakokban fejezték ki, vagyis az istenit emberitették; azonban — miként fentebb már mondám — a toí anepauTco &eo) által az egyedül való végetlen lény eszméjéhez is közelitettek, mely eszmény" a keresztyén vallásban Krisztus által az Istenember által és Krisztus személyében van valósitva, vagy az emberi van istenítve, $z az, azon nagyszerű eszménykép fölállítva, melyben az ember Istent mint végetlen tökéletességekkel biró lényt valósulva, látja maga előtt, mint ilyenhez szeretet által ragaszkodik, s tőle tisztelő félelemmel függ. Ha már az ember a keresztyén Isten eszméjéhez, mint minden jók egyedül való forrásához ragaszkodik, de egyszersmind tőle, mint legigazságosabb bírótól tisztelőleg fél is; akkor a szeretet és tisztelő félelem, a bizodalom és remény a keresztyén tudatnak, a keresztyén hitnek, s ezekből folyólag az erkölcsi jellemnek, még pedig a keresztyén vallásos erkölcsi jellemnek, oly erős alapitói, oly erős őrei, oly erős bástyái le- endnek, melyek az embert semmi körülmények közt nem engedik az erény után ingadozni, nem engedik arról sem jobbra sem balra kitérni; hanem biztosan vezetik az Istenemberhez, Krisztushoz, mint legnagyobb nevelőmesterünkhöz. És ime szeretett ifjúság! azonkívül, hogy téged viszonyodhoz és helyzetedhez mért öntudatra, önérzetre, s ezekből fejlő ön akaratra szándékozlak át alán véve ez évi igazgatásom alatt vezetni; különösen pedig arra vezérelni, hogy tudj és akarj is magad és magadtól tanulni, hogy kedélyed emelkedett, de egyszersmind mindenkor magára elmélő legyen; mint ilyen bird-és ak ard is magadat fegyelmez ni, bird magad kormányozni hogy főleg az önmunkássághoz való szoktatás által tanulj akaratodon uralkodni; igy végy növekedést az erkölcsi jellem megszilárdításában — mondom — ezen átalános és különös tényezőkön kívül, a legkülönösebb és legma- gasztosabb tényező a keresztyén vallás által is törekedni fogok arra, hogy titeket a keresztyén vallásos eskölesi jellemben is megszilárdítsalak. Igen tisztelt Elöljáróság! Nagy a feladat, mit foganatosítás végett ez évben magam elébe tűztem, nagy magában véve, nagy, a viszonyok miatt nagy hajlott életkoromnál fogva. Tehát nem ok nélkül mondám beszédem elején, hogy aggodalom és félelem szállja meg keblemet a nagy föladat lehető fontos foganatosítása miatt. De én reményiem, hiszem, sőt tudom, hogy a tisztelt elöljáróság és a t. tanárikar engem föladatom foganatosításában és czélom elősegítésében segíteni fog; mit ezennel a legszívesebben is! kérek; az ifjúságtól pedig, hogy föladatomat vagy is inkább saját föladatát foganatosítsa, hogy czélomat vagyis inkább saját czélját elérje, megkívánom, elvárom, sőt követelem. Azonban sem a tisztelt előjáróság, sem a t. tanári kar, sem én, sem a tanuló ifjúság semmit nem tehetünk Isten szent kegyelme és mindenható segedelme nélkül; hiszen hiában plántál Pál és hiában öntöz Apollos, ha az ur előmenetelt nem ad; mert sem a ki plántál valómi, sem a ki öntöz, hunem az Isten ki, az előmenetelt adja. Ezért mindazok, kik az iskolára közvetlen vagy közvetve
