Református főgimnázium, Nagykőrös, 1863
Tartalom
4 „Mind az, mi a tudományos miveltse'get előmozdítja, annyira fontos a nemzetre nézve, hogy az ezek iránti részvétlenség csak fonák egyoldalúságnak lehet eredménye, s kétségtelenül vétek a haza ellen. A legsúlyosabb körülmények között sem kételkedtem honunk szebb jövöjén. De hogy reményeink egykor valósuljanak — nem elég akarni. Tanulnunk kell, s növelnünk a tudományok minden szakát, növelnünk a népnek minden osztályát; mert korunkban csak azon nemzetnek van biztos politicai jövendője, mely komolyan törekszik az általános miveltség színvonalára emelkedni s azon előre haladni. Szent érzelem a honszeretet, s magasztos azon lelkesedés, melylyel a honfi kész vérét ontani a hazáért; de nem csak vérrel s nem mindenkor vérrel szolgálhatunk a hazának. A ki hazáját nem csak a lelkesedésnek fellobbanó hevében, hanem mindig igazán szereti, törekedni fog minden úton, minden alkalommal használni a hazának. Nem ijed vissza a nehézségektől, nem attól, hogy csak parányi azon áldozat, melyet ö hozni képes; nem attól, hogy törekvéseinek sikere nem rögtöni, sőt talán ki sem számítható. Tesz a mit tehet, s hogy utóbb még többet tehessen, igyekszik saját képességét is másokért magasabbra emelni. Ezt pedig leginkább tanulás és tanítás által lehet elérni.“ így beszél nagy hazánkfia, korunk, nemzetünk büszkesége: Deák Ferencz; láthatjátok, mily nagy fontosságot, mily súlyt fektet e nagy hazafi a tanulás- és tanításra! Igyekezzetek tehát, ifjú barátim! használni az időt, s elméteket tudományok által kimívelni; de ne csak elméteket miveljétek, — míveljétek sziveiteket is; mert örök igazság marad, hogy „Qui profiéit in studiis et deficit in moribus: plus deficit, quam profiéit.“ „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész: Róma ledől, s rabigába görbéd.“ Akármely ország csak akkor várhatja a művelt nemzetek becsülését, ha benne szellemi és erkölcsi tekintetben müveit nép lakik. Fel tehát nemes ifjak, fel a hon érdekében: „Romlott szív és romlott elme, Kit hazája hő szerelme Szép tettekre nem hevít!“ Még egyet, tanuló nemes ifjúság! nálunk két külön igazgatóság alatt álló tanintézet létezik: egyik a lyceum, másik a praeparandia; — mindkettő ezen virágzó reformált egyháznak egyaránt szeretett, s közös gonddal ápolt leánya. Teljes szivemből óhajtóm, hogy valamint a két testvér intézet tanárai között jelenleg a legnagyobb egyetértés s tiszta barátság uralkodik: úgy a két külön intézet növendékeit hassa át a testvériség szelleme; tekintse az egyik intézet növendéke a másik intézet tagját mint testvérét, — viseltessék iránta úgy, mint a jó testvér szokott kedves testvére iránt. A gazdag szülőktől származott ne nézze le a szegényt, tartsa szem előtt közületek mindenki ama szavakat: „Ha ember vagy: embertársad hon szeresd, Hogy valaki szegény, azért meg ne vesd; Rongya alatt lehetnek oly kincsei, Mik nem szoktak palotákban rejteni!“ En részemről, a mennyire csak tőlem telik, mindent el fogok követni, hogy a legszorosabb kapocs fűzze Össze úgy a két tanári testület tagjait, mint a két intézet növendékeit. Csak igy eszközölhetjük mind két intézet folytonos virágzását, jó hirét-nevét; — így
