Református főgimnázium, Nagykőrös, 1863
Tartalom
Igazgatói beszéd, melylyel az 1863/4 iskolai év megnyittatott.*) Nagytisztetetű s tekintetű Elöljáróság! tisztelendő s tekintetes tanárikar, szülék s haza szép reménye: tanuló nemes ifjúság! Jelen 1863/4 iskolai év megnyitásának alkalmával nem szándékom valamely tárgyról hosszas értekezést tartani, csupán a jelen óra ünnepélyességéhez képest a tanuló nemes ifjúsághoz kívánok nehány komoly, szívből eredt szót intézni. Záradékul, miután a múlt iskolai év végén a nagytiszteletű s tekintetű iskolai szék nagybecsű bizalma folytán ez iskolai évre a lyceum igazgatójává megválasztattam, igazgatói elveimet fogom röviden érinteni. A szüléknek legdrágább kincseik a gyermekek; ezek kedves tárgyai aggodalmaik-, fáradalmaiknak; minden óhajtásuk az, hogy azok kitűnő sikerrel futván meg a tudományos pályát, idővel örömükre, díszökre váljanak. Mennyire hibások tehát azon tanulók, kik szüléik óhajtásának nem igyekeznek megfelelni, kik azok reményét, várakozását meghiúsítják, kik szüléiknek javokért, boldogságokért dobogó szivét nem örömmel, de szomorúsággal töltik el, kik szüleik becsületes nevét, a helyett, hogy arra díszt árasztani törekednének, erkölcstelen tetteik által beszennyezik! Ne kövessétek az ilyenek példáját ifjú barátim! igyekezzetek inkább mind tudomány, mind tiszta jó erkölcs által kitűnni; annyival inkább, mivel ezt saját javatok, boldogságtok is kívánja. Nagyobb részt közelebb s távolabb vidékről vándoroltatok ez intézetbe, hogy a tudományok drága kincseit magatoknak megszereznétek. Igen helyesen; mert — hogy a római nagy szónok szavait idézzem: — „Haec studia adolescentiam alunt, senectutem oblectant, secundas res ornant, adversis perfugium, ac solatium praebent; delectant domi, non impediunt foris, pernoctant nobiscum, peregrinantur, rusticantur.“ — De a tudományokat nem adják könnyen senkinek. Valamint a colchisi arany gyapjút — a mythos szerint — tüzet lehelő bikák, sárkányok őrizték: úgy a tudományok kincsei fölött munka és fáradtság virasztanak. Ne ijedjetek azonban vissza az akadályoktól; csak addig látszik nehéznek valami, mig hozzá fogunk; igy van ez a tudományokra nézve is: „>/ a^xnsöTl /cdexi], to usöov, ean qccÖiov, xca to reXoq Teyxvov,“ Előre tehát bátran ifjú barátim! a tudományok pályáján: „Ut cum carceribus missos rapit ungula currus, Instat equis auriga, suos vincentibus, ilium Praeteritum temnens extremos inter euntem.“ Előre! ezt várja tőletek köz édes anyánk a haza. *) Ezen rövid, egyszerű, igénytelen beszéd a t. Elöljáróság kivánatára közöltetik itt, mely azt mindjárt az elmondás után külön lenyomatban óhajtotta közzétenni. 1*