Református főgimnázium, Nagykőrös, 1859
Tartalom
19 vétetett; pl. a lieber Alef=bika, béthmház, gimelr= teve, dalethmajtó stb. a későbbi nyelvek ezen betűket, már mint kész alakokat vették át bizonyos módosulással. Ezek szerint a nyelv nem más, mint a képzeteknek és fogalmaknak idő- és térbeli jelekben való együttes nyilatkozata, mire a lélek képzelő tehetségének alakító foka legtöbbet tesz; és miként a léleknek alakító képzettsége helyesen van kifejlve egyes egyénnél vagy népnél; annál kifejlettebb fokon áll a nyelv. A nyelv kifejletének következő fokait lehet átalán véve megkülönböztetni: 1) A nyelv.legelső kezdete a természeti jeleneteknek, különösen a hallási és látási jeleneteknek közvetlen utánzásában állott, mint csőr, por, zör, zúg, búg, kör, kér, der stb. (Onomatopoietica). A nyelv első kezdetével fejlettek az indulatszavak: oh, jaj, beli stb. 2) A mint a természeti jelenetek szemlélésétől elvont képzetek mozogtak az emberek eszméletében, megakadtak abban, és kiszabadultak; akként alakított az a tőszóból vagy inkább gyökszóból származék-szavakat, s a szótőhöz toldott különféle jelentésű ragokat. Es pedig a természetet utánzó ezen eredete a nyelvnek annyira közös sajátja az emberi léleknek, különösen a képzelő erőnek, hogy ügy az altai és arja, mint a sémi nyelvekben találhatni származék-szavakat, melyek egy közös gyökre vihetők vissza; pl. dörgés, tonitru, y.toaviog, le tonner, the thunder, das Donner (terek) tarok. Ki nem látja ezen szavakban az r hangnak t, g, k, d kemény mássalhangzókkal és mély magánhangzókkal való összejövetelét, mint gyökét a különböző nyelvbeli azon erős képzetet kifejező szavaknak? A képzelő erő némi közös hasonlóság szerint alakította még a ragokat is, pl. több nyelvekben a cselekvő átható alak jelentömód jelenidö egyes szám második személye a határozatlan jelentésben s(sz) pl. szeret-sz, ama-s, aime-s, (fil-n-g, lieb-st, like-st stb. 3) Miután a természeti jeleneteket kifejező szavak előállottak; miután azokból, mint gyökszókból a képzelő erő származékszavakat alkotott; miután a szótöket a képzetek módosulásainak növekedésével ragozta is: végre a lélek hosszas szemlélés, képzelés és összehasonlító elvonás után eljutott az inkább emberi jelenetektől, az ember lelki életéből vett gyök- és származékszavakra is. A képzeteknek és fogalmaknak mozgása, egymással való találkozása különbözöleg fűzte össze a szavakat, hol a szóragok vagy végzetek szerepelnek; midőn a nyelv, mint egész jelen kezelt, de a mely, mint az emberi lélek műve, folytonosan tökéletesedik. §.61. A nyelvek tökéletesedésének feltételei. 1) A jelek bövsége. Minden képzetet és fogalmat mint jelzettet külön szó fejezzen ki, mint jel. 2) Szabatosság, mely abban áll, bogy minden képzetet és fogalmat egy határozott jelentésű szó jeleljen. Ne legyen kétértelmű szó. 3) Képzékenység, mely azt jelenti, hogy midőn új képzetek és fogalmak keletkeznek, azok a nyelv eredeti sajátságából alkotott szavakkal fejeztessenek ki. Magyar nyelvünk képzékenységét mutatja több közt az, hogy egy gyökszóból igen sok és más-más fogalmat kifejező szavak képeztetnek; pl. ezen tőszóból ér, származnak: ér-t, ér-ez, ér-ik, ér-lel, ér-int, értelm-ez, értekez-ik, érz-el, érzel-eg, érintkez-ik, érlelö-dik stb., hát az igéktől mennyi fö- és melléknevek származnak?! pl. értés, értelem, érzés, érzelem, érze- mény stb. stb. értő, értett, érintkező stb. stb. 4) Alkalmazhatóság, ez azt teszi, hogy a nyelv ne csak egyes képzeteket és fogalmakat fejezzen ki könnyen és szép hangzattal; hanem a gondolatok különböző összetűzésére is képességgel és hajlékonysággal bírjon. Ezen tekintetben is kitűnő magyar nyelvünk! Mutatják ezt különösen a rimes és mértékes versek együtt.
