Református főgimnázium, Nagykőrös, 1857
kezö tartalmú beszéddel bocsátá el az ifjúságot. A jelen volt szülék és ifjak előtt fólol- vastatván az ifjúság erkölcsben és tudományban történt osztályzata, e fölött őszinte örömét és megelégedését nyilvánitá vala az igazgatóság, s továbbra'is ösztönzé az ifjakat jó erkölcsre és szorgalomra. De miként örömmel nyilatkozott az ifjúság erkölcsi és tudományi elhaladásáról, úgy őszintén bevalfá, miként az ifjúság külső magaviseletére nézve, mi közt pedig és az erkölcsi magaviselet közt hajszálnyi a tér, kivánni való van hátra, különösen kifejté, hogy az ifjúság azt, mit a görögök xafbjxor-nak neveznek, nem fogta még föl; pedig azt azok e rövid szavakban foglalák: yiad-rpiovTa 'óoa 'o'kóyog cdyeí jioieiv. Azt fejtegeté tehát az igazgató, és ajánlá az ifjúságnak, hogy az illedelmes és szerény magaviseletét ne csak az iskola falai közt, és a körül; de kivül az életben, különösen kiki hazájában is igyekezzék megtartani, hogy lássa át mindenki, miként az ifjúság erkölcsben, tudományban és Hiedelemben együtt szép, és e három által valólag kitűnő. Végre áldást mondott az elmenökre, áldást a szülékre, áldást minden jelenlévőkre. És én bevallom, miként intésem nem lett sikertelen ; mert ha év elejével a különböző iskolákból különböző szellemmel jött ifjakat nehéz volt is egy színezetre hozni; később az ifjúság folytonos figyelem mellett figyelmesebb lön magára, másra, a körülményre, és Hiedelemre. A múlt év végéhez tartozik a főgymnasium életéből a legnevezetesebb jelenet, az érettségi vizsga, melynek irás és szóbeli része Augusztus 1-söjétöl tartott Ang. 8-káig. Az érettségi vizsgát mint máskor, úgy most is vezeté nsgos Mikulás János cs. k. iskola tanácsos és protestáns iskolafölügyelö úr, vezeté szokott humanitásával, vezeté egyszersmind kellő szigorral. Az érettségi vizsgának azon kedvező eredménye lön, hogy 26 ifjú közzűl egy utasittatott vissza. A jelen iskolaévet, mint rendesen szokott, 1-sö Octo bér ben kezdtük meg a nagy Isten szent nevének segítségül való hívásával, mely alkalommal az igazgató több vidéki szülék és elöljárók jelenlétében az ifjúságot jelen évben is rendeltetésére inté, kiindulva a) a gyermeknek a szülékhez való viszonyából, miszerint aszúiéi érzelem semmiért melegebben nem ver, mint gyermekéért, b) azon viszonyból, miszerint a szüléi érzelem semmiért örömestebb nem áldozik, mint gyermekéért, c) hogy a szülei érzelem gyermeke jövő boldogságáról sem szünhetik meg, és nem szűnik tehetsége szerint, sőt sokszor azt túlfeszítve is, gondoskodni, s azért áldozni, szóval hogy. a szüléknek első és utolsó gondja a gyermek. Ezen hármas viszonyt rajzolá az igazgató, s köté szivére az ifjúságnak, hogy ezeket meg ne sértse; mert ki ezt megsérti, nem fogta fól a szülői viszonyt, nem tiszteli szüléjét, nem szereti magát, nem gondol jövő rendeltetésével. Végül a mennyei atyát buzgóan kéré, hogy terjeszsze ki áldását ez intézetre, s mindazokra, kik erre közelebb és távolabbról közvetlen és közvetve befolynak. Ily előzmények után October 2-án a tanitások megkezdettek, és oly sikerrel folytak, miszerint lelkiismeretesen állithatom, hogy gymnasialis életünk a valódi gymnasium feladatához ezen évben bár melyik előző évnél is inkább közeledett. Grymnasiumi életünk fő tényezőjében a tanári testületben, hála Istennek! semmi változás nem történt, ugyanazon tudományos fejek világitának az ifjúság előtt, és
