Református főgimnázium, Nagykőrös, 1856

24

II.

A tanintézet életrajzának folytatása.

(Chronicon.)

(Lásd a múlt évi tudósítványt).

x / i. • .

Múlt évi tudósítványunk azon pontjában, mely a tanintézet életrajzát adja, ezen szavak állnak: A jövő évben mi módon fogjuk kiengesztelni a reánk várakozó különnemű hatalmas tényezőket, azt egyedül Isten tudja. Ezen szavakban czéloztam a 14. Novemb. 1855. 5846 sz. m. m. rendeletre, mely a hazai és német nyelv viszonyát határozza meg a gymna- siumi oktatásban. Hatalmasan ellentett tényezők ezek: magyar nyelv uralaltai, német nyelv indogerman, —magyar nyelv született, német nyelv tanúit,— magyar nyelv oktatási, német nyelv nem oktatási, és mégis oktatni rajta valamit. Megvallom az én philosophiám ugyan az ellentett eszméknek, mint tényezőknek folytonos egymásrai hatás általi kiengesz- telődése, s mint ilyennek eredményre fejtése; mégis ugyancsak gondolkoztam tanártársaimmal együtt, mi tevők legyünk, hogy az ellentétes eszmék mégis helyes eredményre •vezessenek, hogy egyik vagy másik szélsőségbe ne essünk, s meg ne botránkozzunk a kőben. És mi, úgyhiszem, szerencsésen megfejtettük a nagy fóladatot, megfejtettük úgy, hogy hazai nyelvünk mint hatalmasabb tényező ment elül mindenütt mint cél, utána a német mint eszköz, s a kettőt úgy viszonyítottuk egymáshoz, hogy ifjaink magyar nyelven gondolkozzanak, érezzenek és nyilatkozzanak, de azért a német nyelvnek nemcsak alak- és mondattani, hanem irálytani részét is átsajátítsák; szóval a nyelvet alaposan értsék, de meg németül valamit föl is mondjanak, s szükség esetében talán valamicskét beszéljenek is. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy ekként Isten segedelmével minden irányban megtettük kötelességünket. Ez rövid életrajzunk átalánosan a nyelvviszonyra nézve, mitől némelyek oly nagyon féltek, mit oly annyira kárhoztattak, pedig ebben sem valami nagyon félelmes, sem kárho- zatos nincs.

Életrajzunk részleteit a múlt évi érettségi vizsga eredményével kezdjük meg, mely az iskolaév végével tartatott. — A nevezett vizsgát vezette Nagyságos Mikulás János cs. kir. iskolatanácsos és protestáns tanfelügyelő úr, ki ismert humanitásával, de e mellett szükséges szigorral járt el ez ügyben. Érettségi vizsgára jelenkezett 27 ifjú, kik közül három úta- síttatott vissza egy évre; így 24 iijú ment tőlünk részint theologiai, részint orvosi, részint jogi pályára. Ha a nevezett számot azok számával, kik előző években érettségi vizsgára jelenkeztek, összevetjük: úgy fogjuk találni, hogy a jelenkezők száma inkább apadásban van; minek oka: először a szigorú eljárás; mert az ifjú átlátja, hogy oda csak szorgalmas előkészülettel lehet és tanácsos járulni; másodszor, mert azok, kik theologiai pályára szánják magokat, nem tartják mindnyájan szükségesnek magukra nézve az érettségi vizsgát, mint-