Református főgimnázium, Nagykőrös, 1855

Tartalom

11

Az elsőnél kétségkívül a latin költői szabadság vétetett igénybe, azért nem is tűri azt a magyar rhythmus, melynek jelleme nem az elszór ás, sőt ellenkezőleg egy gócz köré gyűjtése az odatartozóknak ; Gyöngyösi sora analog a föntebb idézett példákkal, csakhogy túloz. — De átalában, a legrégibb kortól egész Gvadányiig, több századokon keresztül dívott eme költői szórend nem mondhatni hogy a latin utánzásából (melylyel úgy sem analog) eredt volna; azt sem hogy csupán a sormetszet, vagy rím, erőszakolná ki. Mert oly helyeken is, hol a költő, caesura sérelme nélkül követhetné a folyóbeszédi szórendet , önkint eltér attól s ama költői szófüzést használja, mint e nehány példából, milyet ezrivel lehetne idézni? látható :

Régi jó barátim | nekem kik valátok (Apáti)

Szépen ha beszélnek, | keveset nem vesznek (u. a.)

Az legények ] ezt hogy hallak. (Sz. Katalin leg)

Azt egészen a kik ) beszállották vala. (Istvdnfi)

Baranyában ki szörzé .... (Tinódi.)

Nagyfalu határán | hadával hogy ballagna. (llosvai.)

Történék azonban j kertében hogy járna. (Görgei.)

Búnál kik egyebet | nékem nem nyertetek. (Balassa.)

Örök kinra j kiket hogy vonsz. (Dies irae.)

(mondhatá: Kiket örök kinra hogy vonsz)

Segíti istene 1 rajta mert könyörül. (Rimái.)

Nagy sebet mert csinált | Cupido keblemben. (Zrínyi.)

Bánd János , Tahi, | pogányt ki kardra hí. (Liszti)

Gazdag kerületi | tart a mely rojtokat. (Gyöngyösi.)

Foghatott a melylyel, | s ölhetett, vághatott. (Kohári.)

Bémenni ha akar | öltözik kapezába. (Orczi.)

Benne a mely levél ] szükséges éltünkre. (Bessenyei.)

Remélhetsz mindaddig | virágzó napokat. (Barcsai.)

Olykor hogy pánczéling | fedi bé tagjokat. (Gvadányi)

Itten a sormetszet legkevésbbé sem korlátozza a syntaxist. Mirevaló hát ez összeforgatás , mely prózában akkor sem volt kelendő? A magyar rhythmus követeli ezt, mely a legszo- rosban összetartozó részeket egy hangsúlyos gócz líöré gyűjti, mint a példákban : kik valátok, (alany, állítmány) ha beszélnek, hogy hallák, hogy ballagna stb. (ige és kötszava); s ez által egyszersmind a körmondatos szerkezetnek ellene munkál, azt már elemeiben lerontja , mint ez a rhythmus természetében fekszik. Mert vegyük, például, ezt:

Szent körösztfán ha imádlak,

bárki észreveheti, hogy a ha kötszó legszorosban az imádlak igéhez tartozik, szokott szórend által pedig attól messzebb esnék, s így némi körmondatosság színét viselné:

Ha szent körösztfán imádlak.

sőt a két párhuzamos hangsúly helyett csupán egyet adna : amott ugyanis: szent és im-kd- lak kettős nyominték van, itt csak a szent tartja meg a hangsúlyt. így ezekben Szörnyű halál kit meggyőzött.

(Kit szörnyű halál meggyőzött)

És nem leszen, te testedről ki őket elűzze.

(És nem leszen, ki őket te testedről elűzze.)■

2*