Református főgimnázium, Nagykőrös, 1855
Tartalom
7 Bort ittam én Ház a mennék A ki tudja. Merre van az boros vagyok, de nem tudok, mért nem mondja ország útja. (Cxuceor.) E hangsúlyos kiemelése az ütem egy tagjának, míg a többi hangsúlytalan marad, az északi, ó skandináv költészetben is nagy szerepet játszott. Hogy pedig a hangsúlyos szótag annál erősebben feltűnjék, úgy nevezett b'ötürím (alliteratio) által élesedett. Az alliteratio , mint kiki tudja, ugyanazon kezdőbetűk szabályszerű ismétlése. Ez és a rhythmus — minden végrím, vagy mérték nélkül — teszi vers-idomát a régibb Edda költeményeinek. Ott rendesen háromszor ismétlődik ugyanazon kezdő betű, kétszer a vers-sor első felében, egyszer az utolsóban. Amazok mellék-, ezek fö-böt-nek (Stab) mondatnak. Például az Edda német fordításából: Ich will HWalvaters Willen künden. itt a bötűrímet a háromszor eléjövő W betű képezi 5 az első sorban előforduló két w a mellék bőt (Nebenstab), a második sorban levő egyw a fő bőt (Hauptstab). A mi költészetünk e szabályos kifejlését a bötűrímnek nem mutatja ugyan: de, hogy a magyar fül sem idegen a hangsúlyos szónak ekkénti erősítésétől, íme nehány, a nép ajkáról vett példa: Szegény ember szándékát Boldog isten birja. Vak I vezet I világtalant. Várt leány [ várat nyer. (Közmondások). Rí rucza I rí, ri (Talány a hegedűre). Rőrösi I Kerepesi J Körtéfa. (Játékdal). Pej paripám | patkószöge | de fényes. Szívtől szívnek | szólni nem szégyen. (Népdal). Szabad péntek | szabad szombat Szabad szappanozni. (Népdal). Adjon isten: Bort, búzát, békességet, Mákot, makkot, mogyorót stb. (Áldomás). Hétfő Redd Szerda Csütörtök Péntek Szombat betibe , bedvibe, szerelmibe, csőribe, pitvarába Szobájába. (Gyermekvers) E féle példát a ma is nép ajkán forgó dalok , gyermek-réják, talányok és közmondásokból akármennyit hozhatni fel: de a régi verses maradványokban sem hallatlan a hangsúlynak ily módoni erősítése. Már a Pannónia megvételét tárgyazó történeti ének eme soraiban:
