Református főgimnázium, Nagykőrös, 1855
Tartalom
2 Nibelunge-Not, a Hildebrand- és Detre-ének , melyek a nagy hódító nevét ma is emlegetik, idegen népek tulajdoni. Mi akárhány Rodrigót szemelhetünk ki az ozmán harczok idejéből: de Cidünk nincsen, sőt a Hunyadi magasztos neve is elhangzott népszerű költeményeinkbe^, míg a szerb ajk Szibinyáni Jankót nem felejtheté. Mi csak hírét halljuk a daloknak, melyek egykor Attila és Árpád, Endre és Mátyás asztalánál zenghettek, a nélkül hogy azokból egy árva betűt felmutatni, egy árva hangot utánzöngeni bírnánk. A mi fónmaradt, az már, alig némely kivétellel, iskolázott emberek műve, kik a nép kerekded compositióját laza terpedt- séggel, naivságát tudákos reflexióval válták föl; a szép helyett sivár igazra, gyönyörködtető helyett tanulságosra törekedvén. Ily körülmények közt nem utolsó dolog a felolvasott darabnak érdeket kölcsönözni; s hogy e czél puszta grammatizálással, a nyelv alaki és helyesírásbeli változásainak részletekbe haló fejtegetésével bajosan lesz elérhető, gondolhatni. Mikor kezdték, például, az i betűt ponttal jelölni meg, érdekes lehet a tudomány embere előtt, s az iratok korának meghatározását elősegélheli: de az ifjú kedélyhez aligha szól; azért a nyelv fejlődése csak főbb mozzanatiban, nem egyszersmind apró részleteiben, kisérendő. Én itt, kitűzött czélomhoz képest csupán a költészetre, annak is inkább kül-idomára , mint lényegére szorítkozom. A tudós tanár, ki a klasszikái és talán európai irodalom színvonalán áll, örvendve fogja, irodalom történeti előadásakor , az egy Erdősit a.XVI. századból felmutatni, mint első alkalmazóját a római mért soroknak: de hogyan gerjeszt érdeket a Tinódi-féle formák iránt, ha csak azon derültség által nem, mit a vala és vala rím örök ismétlése előidéz? hogyan különbözteti meg a prózától Andreas Lupus rim- s mértéktelen sorai! ? hogyan igazolja régibb költőink felforgatott szórendjét ? stb. Be fogja-e érni e stereotyp Ítélettel: „forma tökéletlen“ — s kivánandja mégis, hogy tanítványi e tökéletlenségek olvasásában kedvet találjanak ? — Nem, — lenni kell valaminek a mai rím- és mértéken kívül, mi azon formákat az egykorúak előtt kelendővé tette: egy népileg nemzeti rhythmus lüktetése az, ama rhythmusé, mely népzenénk- s dalainkban nagyrészt ma is érezhető; ama rhythmusé, melyet, költészetünk érdekében, nem ignorálni, de nyomozni, nem mellőzni, de tovább fejteni tartozunk. Legyen szabad hát nekem, párhuzamban a költészeti maradványokkal, mindazáltal nem csupán tanodái szempontból indulva ki, nézetimel arról, mit magyar nemzeti vers-idomnak neveztem, röviden előadni; föltéve egyszersmind hogy a tisztelt olvasó figyelm'ezett olykor népies dallaminkra, s talán forgatta is Erdélyi, Fo- garassy , Greguss idevágó értekezéseit. I. Próza és vers. — Csalatkoznék, ki ez utóbbit csupán a lebegő mértékben, a rím ösz- hangzatában keresné. Folyó és kötött beszéd közt, a tartalmat nem tekintve is, lényeges a különbség. Mint Chladni üveglapján a nyirettyű által előidézett hangra mozgásba jő a ráhintett föveny s a hangrezdület minősége szerint különböző, de mindig szabályos csoportokba fut össze: úgy változtatja helyét, úgy sorakozik szó és mondat rész az indulat által rezgésbe jött költői beszédben,, szemközt a próza nyugalmas folyékonyságával *). Lehány *) Wer theilt die fliessend immer gleiche Reihe Belebend ab , dass sic sich rhythmisch regt? (Goethe.)
