MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.51.c) 1985

1985. február 26. • 761. őe. - Oldalszámok - 1985. 761. 3.

- 2 3 Menüs Ferencné elvtársnő: A legfontosabbnak a szakmaközi bizottságok stabilitását tartom, és a küldő szerveknek azt a felelősségét, hogy ide megfelelő személyeket delegáljanak. A bizottságok sok fontos témát tárgyalnak, ezért szükség van a kölcsönös információ szélesítésére javaslataik jobb hasznosítására. Salgótarjánban a városi tanáccsal jó, segítőkész kapcsolat alakult ki. Szálai László elvtárs: A tennivalók és a jogosítványok tisztázása elsősorban a szakszervezeti szervek feladata. A településpolitikában való részvétel mellett a szakmaközi bizottságoknak a szakszervezetek hagyományos feladataira, az érdekvédelemre kellene nagyobb figyelmet fordítani. Azt tisztázzák, és a tagsággal jobban tudatosítsák, hogy kiket, miben képviselnek. Helyenként nem tartották célszerűnek szakmaközi bizottságo létrehozását, mert ugy vélték, hogy az üzemi szakszervezetek és a nyugdijas alapszervezetek eredményesebben képviselik a tagságot. A nyugdijasok képviselete az utóbbi időben több fórumon felvetődött. Annak eldöntésére van szükség, hogy ez az ágazati szakszervezetek nyugdijas alapszervezetei, vagy a szakmaközi bizottságok feladata legyen. Tisztázásra vár a bizottságok ós a népfront együttműködése a településpolitikai kérdésekben. Ezeknek a rendezése fontos feladat, melyben a szakszervezet központi szerveinek kell állást foglalni, különben túlságosan elhúzódik az útkeresés állapota. Skoda Ferenc elvtárs: A téma napirendre tűzésének az volt a célja, hogy a jelenleg működő 8 szakmaközi bizottság munkáját értékeljük, és ennek alapján határozzunk meg további politikai feladatokat a párt és szakszervezeti szervek száraára. Nem indokolt, hogy a bizottságok számát, vagy tevékenységi körét bővitsük. A szakszervezeti tagok érdekképviselete továbbra is az üzemi alapszervezetek feladata. A szakmaközi bizottságok tevékenységét nem lenne helyes olyan tennivalókkal terhelni, amelyeknek egyébként sem tudnának eleget tenni, illetve azok a munkahelyi szakszervezetek feladatát képezik. Ezért a tapasztalatok országos összegzésére és a további előrelépés feltételeinek megteremtésére az állásfoglalást elégségesnek tartom.