MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.51.c) 1982

1982. január 5. • 678. őe. - Oldalszámok - 1982. 678. 6.

nézzük nem olyan rózsás a helyzet. A munkahelyen, a mindennapos tevékenységben, a politizálásban több probléma van. A példamutatás ott kezdődik, hogy a politika elfogadásán tul érveket keres a vezető az elfogadtatás érdekében, olyan ösztönzést, légkört teremt, hogy mindenki annak szellemében dolgozzon, keresse saját feladatát. Ebben kényelmesség, megnyugvás tapasztalható. Gyakorta halljuk: ez az agitáció, propaganda feladata, ezt végezze el a sajtó. Több gazdaságvezető a kisvállalkozásokkal kapcsolatban a saját nehézségeit, az akadályokat hangsúlyozza és nem vállalja a feladatok újragondolását, a rugalmas alkalmazkodást szolgáló megoldásokat. Többször hangsúlyoztuk, hogy politikai érzékenységünket kell erősiteni. Ahhoz, hogy reálisabb képünk legyen több időt kell eltölteni az emberek között, ismernünk véleményüket, válaszolni kérdéseikre, feulturáltabban vitatkoznunk. Ilyen szempontból a mi tevékenységünk elmarad a követelményektől. Nincs szembeállás a politikával, de kezdeményezőkészségünk, öntevékenységünk szinvonala nem ilyen kedvező. Nem került asztalra olyan kritikus terület, mint az érdekegyeztetés dolga. Ismert, hogy hány tsz elnököt kellett felmenteni, mert előtérbe helyezte az egyéni és csoportérdeket /adócsalás, mérleghamisítás./ A mi felelősségünk is, hogy nem ellenőriztük, nem figyelmeztetünk időben, nem lépünk fel határozottabban a mulasztókkal szemben. A szűkebb közösség, az üzem érdekeit képviselni kötelesség, de a népgazdasági érdekkel összhangban. A szocialista demokratizmus értelmezésének, megvalósításának, a dolgozók véleményének figyelemmel kisérése a vitában is elhangzott. Sokszor a vezetők ezeket a fórumokat nem ugy tekintik, hogy e nélkül nem tudnak élni, ez nekik a legnagyobb lehetőség, hogy a dolgozóktól tanuljanak. Sokan ugy tekintik, hogy ezt meg kell csinálni, ezért nem ugy készül, nem ösztönöz, nem ugy reagál, hogy vonzóak legyenek a fórumok. Mi más ez, mint a dolgozó emberek élettapasztalatainak,szakmai, politikai tudásuknak a lebecsülése. Másrészt a demokratikus fórumok a vezetőt is nevelik. Azt akarjuk, hogy jelezzék a kedvezőtlen jelenségeket, minősitsék a korábbi döntéseket, a vezetők munkáját, tegyék szóvá a helytelen magatartást. Más erkölcsi normákról szólva: nagyon nehezen viseljük a kritikát, egyesek nem mernek testületek, kollektivek előtt önkritikát gyakorolni, féltik vezetői tekintélyüket. Csak biztatni tudjuk a vezetőket az önkritikára, de arra is, hogy bátran utasitsák vissza a megalapozatlan birálatokát.