MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.51.c) 1969

1969. május 27. • 343. őe. - Oldalszámok - 1969. 343. 4.

«•» 3 "* tartják be és rendre a politikai követelések rovására történnek engedmények. Természetesen nagyon fontos a szakmai felkészültség és iskolázottság, de tapasztalatunk szerint, akinél politikai téren engedmény történt, azt a beosztottak sem fogadják el politikai vezetőnek. Jobban kell hangsúlyozni az erkölcsi, emberi gyengeségek területén tett engedményeket is, némely esetben nem követeljük eléggé a vezetőktől, hogy emberileg, erkölcsileg is feleljenek meg a beosztásukkal járó követelményeknek. Birálni kellene, hogy a kispolgári magatartás ráragadt a gazdasági funkcionáriusokra. Szólni kellene a pénziraádatról; pártmegbizatást sem vállalnak miatta. Legyen a pártmegbízatásnak nagyobb becsülete. Ki kell fejteni, hogy a személyzeti vezetőknél a káderek megítélésében a szemlélet terén nincs minden rendben, vannak akik szubjektivek. Szó van a 6. oldalon a hatáskörökről. Helyes volna, ha a vezetők egy-két helyen lennének, nem pedig hármas, négyes hatáskörben. Havas Péter elvtárs; Szerintem - bármennyire kellemetlen is - tisztázni kell a hármas követelményt, mert az még a magunk berkeiben sem egységes. Nem szabad ezt a hármas követelményt megmerevíteni. Nyilvánvaló, hogy mind a három fronton van egy maximális és van egy minimális kritérium. Olyan ember, akinél mind a három egyformán maximálisan adott, kevés van. Erre a kérdésre a PB ülésen nagyon rugalmasan kell reagálni, álláspontunkat egységesíteni kell. Tisztázni kell a politikai megbízhatóság fogalmát is, számítani kell rá, hogy sok embernél csak feltételezhetjük ezt. Az 5. oldalon a korrektség kifejezéssel nem értek egyet. Aki fecseg, az szemben áll a pártfegyelemmel, a párt szervezeti szabályzatával. Tisztázni kell mit érünk 1956-os emberen. Nem lehet 5o évig arra hivatkozni, hogy valaki IV. gimnazista korában felvonult és ráütni, hogy ellenforradalmár volt. Aki fegyveres harcban részt vett, börtönben ült, azt különböztessük meg. A 9« oldal a. pontja alapján kérdezem: miért rossz az, ha az emberek értékelésének alapja a végzett munka? A 11. oldalra utalva* nem állítanám annyira szembe az iskolai végzettséget a politikai megbízhatósággal. Nem értem, hogy lehet a nevelőmunka objektív, vagy szubjektív? /12.old./ A 17. oldalon javaslat van, hogy kérjük fel a KB-t, mérje fel annak lehetőségét, hogy az alapszervezeteknek fontosabb káderkérdésekben döntési jogot adjunk. Vitatom ezt a kérést!