MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.51.c) 1968

1968. szeptember 6. • 323. őe. - Oldalszámok - 1968. 323. 4.

- 3 Szoó Béla elvtárs: Az anyagot jónak tartom. Javasolom, hogy az elején ismertessük miként hajtottuk végre a IX. kongresszuson megszabott, az életszínvonalra vonatkozó feladatokat. Világosabban kell kimondani, hogy a bérek mellett milyen juttatásokban részesülnek a dolgozók. Jobban kell ezt agitációs és propaganda munkánkban hasznositani az emberek szemléletének alakitására, rámutatni a nyugati - szűk keretek között látott - és a mi életszinvonalunk összehasonlításánál a tévedésekre. Az anyagban differenciáltabban és konkrétabban kellene bemutatni rétegpolitikánkat az életszínvonal tükrében. Konkrétabban az ipari munkásság, ezen belül a bányászok, az értelmiség, a különböző értelmiségi csoportok, a parasztság életszínvonalát. A vállalatok helyét, felelősségét az életszínvonal politika megvalósításában, a reform tü krében. Tömegpolitikai oldalról felvetődik, hogy kik kapják a lakásokat, társadalmunk melyik rétegénél jelentkezik az életszínvonalban javulásként az uj lakás. Meg kell nézni, hogy a IX. kongresszus miképpen segitett bennünket a X3 munkásosztályra vonatkozó határozatának megvalósításában. Hogyan fejlődött a munkáslakta területeken az üzlethálózat, a kulturális ellátottság, hogyan alakult a lakáshelyzet. Matúz József elvtárs: Az anyagot jónak tartom, alkalmas arra, hogy a megyei pártbizottság ülése elé kerüljön. Az életszínvonal politikánál két nagy réteg helyzetét kell szóvá tenni. Elsősorban az egy keresővel rendelkező, sokgyermekes családokat, akik nagyon nehéz körülmények között élnek. Ez a nehézség nemcsak a megélhetésre vonatkozik, hanem a lakáskörülményekre, kultúrára is. A másik nagy réteg az 195o-es években nyugdíjazott emberek, akik 5oo-6oo forintnál többet nem kapnak. Nem vagyok róla meggyőződve, helyes-e szóvá tenni, hogy a mi megyénkben a legjobban élo kategória a vidékről bejáró munkások, akiknek családtagjai a tsz-ekben dolgoznak. Lényegesen jobban élnek, mint a városban lakó kolonizált munkások, van házuk, kocsijuk, bútoruk. Amikor a nemzetközi helyzet komolyabb, akkor ők jelentkeznek a felvásárlás területén is. A bankbetétek jelentős része is az övék. A IX. kongresszus után a társadalmi juttatásokban a paraszti foglalkozásúak fokozottabban részesülnek. Javasolom tehát az 5. oldal b. pontját módosítani.