MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.51.c) 1967

1967. március 31. • 284. őe. - Oldalszámok - 1967. 284. 13.

11 ­Szoó Béla e lvtárs: Á hangnem és az emberek értékelésével kapcsolatban: a mérce nem szubjektiv dolog, ügy sem helyes értékelni, hogy erről a köz ­ponti illetékes szervek véleménye milyen. A helyi adottságo ­kat kell elsé&rban figyelembe venni. A mércét mindig az élőt ­tünk álló feladat szabja meg. Körülbelül tudom, hogy kik vetették fel a mérce problémáját. Nekünk olyan fontos, nagyjelentőségű feladataink voltak, hogy a mércét meg kellett emelni, ha teljesíteni akartuk azokat. Azt a tényt, hogy a központi illetékes szervek másképpen adják lefelé a mércét, mint az illetékes megyei szervek, differenci­álni kell. Ha hozunk egy határozatot, arra határidő és felelősök is meg vannak jelölve, - ez a mérce. Ha nem megy a dolog, akkor néha a hangnemmel is "baj" van. Bizony nem mindig a legudvariasabb hangot használja ilyenkor az ember. P othornik József elvtárs: Szeretném kiegészíteni a mérce-állitás kérdését. Nekem az a véleményem, hogy mindig az adott helyzetet kell figyelembe ven­ni a mérce megadásánál és azt az erőt, amivel rendelkezünk, Nálunk a bányászok 97 %-a szervezett munkás. Nyilvánvaló, hogy ennek a 97 %-nyi szervezett munkásnak olyan mércét adhatunk,ami­vel meg tudnak küzdeni az előttük álló feladatok teljesítésében. A mérce az erő figyelembevételével van megadva. Pl.: Matranovákon a bérezés rendezésénél bevezettük a csille-pre­mizálást. Ennek a szakszervezeti bizottság egyik titkára ellene volt, s jelentette felsőbb szerveknek. így mersze volt a követ­kező alkalommal bejelenteni, hogy a szakszervezet nem támogatja az uj módszert. A mércét meg kell szabni. Nyilvánvaló, hogy egy üzemi pártszer­vezet mércéje nagyobb, magasabb, mint egy falusi pártszervezeté.

Next

/
Oldalképek
Tartalom