MDP Nógrád Megyei Bizottságának (1954-től Végrehajtó Bizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1950

1950-05-16 31_a/17. őe. - 17/208

J. és a tagság nem választotta meg, mert az elvtársnőt komolytalannak és könnyelműnek minősítette a párttagság és azt mondották, hogy majd ha megkomolyodik és nem lesz könnyelmű, továbbra is jó pártmunkát végez, akkor majd a tagság megbízik benne. E helyett az elvtársnő helyett egy élmunkást javasoltak a vezetőségbe, aki egyébként politikailag még nem elé képzett, de a tagság ugy birálta, hogy majd a Párt gondoskodni fog arról, hogy politikailag is fejlett legyen. Vagy pl. Hollókőben az egyik elvtársat a tagság nem választotta be a vezetőségbe azért, mert ingadozó. A tagok megkritizálták, mert először a Komnunista Pártnak volt a tagja, majd onnét a SzDP-ba lépett át és amikor újból vissza akart lépni a Kommunista Pártba, de nem vették fel, akkor egy ujabb pártot akart szervezni a községben /Parasztpártot/. Ráolvasta a tagság a jelölt elvtársra, hogy már 8 hónapja nem látták a taggyűlésen és igy nem méltó arra, hogy a pártvezetőségnek tagja legyen. Hatalmas lépéssel jutottunk előre a pártdemokrácia kiszélesítése terén. Tagságunk döntő többsége egyre inkább a Párt igazi gazdájának érzi magát és különösen Rákosi elvtárs beszéde óta bátrai^ és irányitóan szól bele pártszervezete életébe. A pártmunka meg javulásának egyik döntő szempontja ez, mert igen sok helyen kihozták azt, hogy azért nem tudtak bekapcsolódni a pártmunkába, mert elsősorban a régi vezetőség nem is engedett bekapcsolódást, de ők maguk 3em érezték ennek szükségességét,mert nem vettek reszt a határozatok hozásában, mert azt a legtöbb esetben 1-2 ember diktatórikusán hajtotta végre. A lefolyt vezetőségválasztó taggyűléseken is megmutatkozott egy pár helyen a kritika ledorongolása, elfolytása, vagy visszautasítása, mint pl. Drégelypalánkon, ahol a titkár a hozzászólásoknál, amikor megkritizálták a vezetőséget, hirtelen felugrott és azt mondta, hogy ne személyeskedjenek, mert először dolgozni kell, aztán kritizáljanak. Vagy pl. a karancslejtősi bányaüzemnél, amikor az egyik felszólaló a jelölt vezetőségi tagra ráolvasta, hogy 1938-ban sztrájktörő volt, a JB kiküldöttje szintén arra hivatkozott, hogy nem kell itt személyeskedni. Szert továbbra is nagy gondot kell fordítani az alulról jövő épitő pártszerü kritika fejlesztésére, bátorítására, nem szabad megtűrni a pártdemokrácia legcsekélyebb megsértését sem. A vezetőségválasztó taggyűlések egyik igen fontos tanulsága, amely megszabja pártszervezeteink további munkáját is az, hogy ott aktivizálódott legjobban a párttagság, azok a vezetőségválasztó taggyűlések voltak a legjobbak, amelyek pártvezetősegét a pártbizalmiak és népnevelők alapos jó politikai nevelőmunkával és szervezetileg is jól készítették elő. A legtöbb pártszervezetben megértették ós helyesen hajtották végre a Központi Vezetőség utasítását, alaposan és jól feldolgozták a Központi Vezetőség határozatát és Rákosi elv-társ beszédét. Ez volt a legfőbb záloga a vezetőségválasztó taggyűlések sikerének, ez bátorította és aktivizálta a tagságot és ez mélyítette el pártszervezeteinkben a pártonbelüli demokráciát. Ezek a taggyűlések a tagság iskolájává váltak és a tagság az eddiginél is világosabban látja, milyennek kell lenni és hogyan kell viselkedni az élcsapat öntudatos tagjának, a tömegek igazi vezetőinek, a kommunistáknak. A jó politikai nevelőmunka eredményeként elértük azt a legtöbb helyen, hogy a tagság 8590 $-a, de nem egy esetben 100 5>£-ig is megjelentek a vezetőségválasztó taggyűléseken. A Párt és a tömegek közötti szoros viszony megmutatkozott abban is, hogy a pártonkivüliek nem e*v •A