MDP Nógrád(-Hont) Megyei Választmányának (1954-tól Pártbizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1950
1950-12-15 31_a/5. őe. - 5/56
- 2 5C s ezzel is aktívabban.védjék a békét. A békekölcsönjegyzés politikai jelentősége az is, hogy a dolgozó népünket még jobban összeforrasztotta, még egységesebbe tette a béke, az 5 éves terv mellett. Ez megmutatkozott a túljegyzésből, láthattuk, hogy egy év alatt mennyit fejlődtünk, A békekölcsönben való résztvétel népszavzás volt, ahol szavaztak a munkások, a parasztok, a tisztviselők, sőt még a szabad pályán dolgozók - a kisiparosok és kiskereskedők Í3. Szavaztak az épülő szocializmusra, szavaztak a Szovjetunió wellett, a Párt mellett szavaztak, s mindennél elsőbb legdrágább kiesünk - a béke mellett. A békekölcsönjegyzés nemcsak határainkon belül jelentett ujabb győzelmet, - ezzel ujabb csapást mértünk a külföldi ellenségeinkre, az imperialistákra. Nekik is megmutattuk, hogy a magyar n.ép nemcsak sóvárog a békéért, hanem ennek megvédésére harcos kemény tettekre is képesek vagyunk. Tehát a békekölcsön sikere néoi demokráciánk ujabb hatalmas győzelme, Éa ebben a harcban általában a kommunisták jártak elől jó példával> a né" ;•lőink személyes példamutatásukkal és agitáció,' 1 vivták ki az eredményeket. Ez azt mutatta, hogy mindenért, - ami ebben az országban történik - a kommunisták érzik, hogj ezért ők a felelősek. V]zek általában a megyénk területén a békeköln politikai és gazdasági sikerei. De emellett rá kell mutatni a hiányosságainkra is t Hiányosságunk vol'l falun, hogy nem mértük fel helyesen az erőviszonyokat, dehiányosságaink voltak a a bányász dolgozóinknál is. A békekölcsönjegyzésnél világosan megmutatkozott az, hogy a mi a bányászok politikai neveét elnanyagoltuk. De nem hanyagolta el az ellenség, aki a mi jelszavaink leple alatt dolgozott, - azt mondotta a bányászainknak, hog] ti a Pártnak a pillérei vagytok és titőletek a Párt nem követel csak 50-100 Pt. békekölcsönt. Éa meg kell mondani, hogy kezdetben igen sok bányász dolgozó 100 Pt-t, sőt volt, aki 50.-Ft-ot jegyzett. Ebből látjuk, hogy az ellenség nem rosszul dolgozott, '^iért? Tán a bányászok elfordultak a Párt mellől? Azért nem jegyeztek megfelelően? Bem, ez nem igaz. ki ezdetben speciális bányász agitációs szempontokat nem dolgoztunk ki, s nem vontuk le a tapasztalatokat kellően a tervkölcsönből és ezért kezdethen nehezen ment a munkánk. Hogy sikerült ezen változtatni? Ugy, hogy minden erőnkkel hozzáfogtunk a felvilágosító munka fokozásához. Kimentünk a bányász dolgozók közé, feltártuk nékik az igazssrot, - azt, hogy mit kivan tőlünk a Párt, mit kíván az ország érdeke és a kezdetben alacsony 180-200 Pt-os átlagot felfokozták több, mint 4CC ?t-ra. Mi ebből a tanulság? kz t hogy ne ringassuk magunkat abban, hogy a bányászok kész kommunisták, közöttük nem kell komoly politikai munkát végezni. Igeáis kell. Többször közibük kell menni és konkrét agitációt kell feléjük kidolgozni. De nemcsak őnekik, hanem a feleségük, fiaik politikai nevelésével is állandóan foglalkoznunk kell. Akkor soha nem sikerül az ellenségnek közöttünk sikert aratni. A másik hiányosságai a munkánknak a falusi terület, vagyis a parasztok között vég- i zett agitációs munkánk volt. Itt sem eléggé az osztályharc szempontjából értékeltük a feladatainkat. Hem ugy állítottuk a kérdést, hogy most nehezebbek a feladataink, mert az osztályharc is élesebb. Nem vettük eléggé számításba azt az alapigazságot, hogy az ellenség gazdasági ás politikai erejét minél jobban megnyirbáljuk, annál elkeseredettebben támad, minél nagyobbak az eredoiényeink. A mi hiányosságaink döntően ebből adódott és abból, hogy az agitációt, a felvilágosító munkát a szervezéssel próbáltuk helyettesíteni. De emellett volt más hibája is annak, hogy lemaradtunk falun. Ez pedig az, hogy nem léptünk fel keményen egyes falusi titkárainknál sem, sem egyes népnevelőinknél tapasztalt opportunizmussal. Voltak esetek, amikor a népnevelők beküldték a falujárót a sógorhoz jegyezni azzal a jelzővel, hogy ő nem akarja magára haragítani. Ez a nehézségek elől való megfutamodás egyik formája az opportunizmusnak. ./.