Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

tásokat nevez meg a mezővárosban. A '20-as évektől egyre erősödő hullámban, de mégiscsak szórványként érkező idegenajkúak nem kerültek túlsúlyba a magyar lakossághoz, a „pásztóiakhoz" képest, s így a harmadik generációra bekövetkezett elmagyarosodásuk. Pásztó magyar lakosságának döntő súlyát a gazdaságban, kultúrában, igazgatásban jól mutatja többek közt az is, hogy tanácsülési jegyzőkönyveit magyar nyelvén vezették. Mint feljebb szó volt róla 1720-1750 között az összlakosságnak mintegy 80 %-t becsülhetjük magyarnak. Ahol nem a magyar lakosság volt túlsúlyban, hanem a szlovák, mint például a földesúri telepí247 téssel újranépesült Balassagyarmaton, ott tanácsülési a jegyzőkönyveket a 18. század folyamán szlovák (szláv) nyelven vezették. A városi igazgatásban a bírák sora ugyancsak azt igazolja, hogy a magyarság pozícióját nem veszélyeztették a beköltöző „nemzetiségek". A bírók például a század első felében a Zeke, Valus, Varga, Maksó, Gajda, Kada, Jako, Fülöp családokból kerültek ki, márpedig valamennyi felsorolt család szinte a 16. századig visszamenően igazolható Pásztón. Másképpen megfogalmazva: jóllehet Pásztón biztosítva volt a szláv és német nyelvű hitélet (sőt a ciszterciek csak nagyobb ünnepnapokon tartottak magyar nyelvű prédikációt, egyébként csak német 248 és szláv nyelven) , mégis felszívódott a magyarságba a szláv és német elem, amely a 18. század első felében Pásztora vándorolt. Ebben persze nem kis szerepet játszott az, hogy a szomszédos falvak többségének lakossága magyar volt. Belgák Talán nem csupán érdekesség szólni arról az egy belga családról, amely Belgiumból jutott el Pásztora. Györgyvidman János, aki egyébként kerékgyártó volt, feleségével Hebrin N.-nel az 1740-es években tűnt fel. Bár e kerékgyártó messzire került szülőfödjétől, mégsem változtatott „állampolgárságot", a Habsburg birodalom keretén belül cserélt lakóhelyet. 247. NML V. 1.1. Balassagyarmat város jegyzökönyvei 248. BADÁL, 1994. 37. p.