Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

Adóbevétel 2.057 frt 90 dr Múlt évi maradvány 112 frt 36 dr Vásárok utáni bevétele 53 frt 65 dr A kocsma egész évi haszna 53 frt 46,5 dr Az előző bírótól 32 frt Egy öreg bikáért 26 frt Egy hordó községi borért 11 frt 40 dr A korábbi kocsmárosoktól 15 frt 80 dr 2.362 frt 57,5 dr 4. Pásztó népességszáma a 18. században Eger felszabadítása után (1687. december 17.) új korszak vette kezdetét, de az igazán nyugodt, békés évek a Rákóczi-szabadságharc után köszöntettek az országra és Pásztora. A törökellenes felszabadító harcok elcsitultával Pásztón is újraindult az élet. A széjjelfutott, áttelepített lakosok menedékhelyeikről (feltehetően északabbra fekvő megyékből) visszatérhettek. 1690-ből, tehát 2 évvel a török háborúk után, van híradás a mezőváros hatóságának a működéséről.

111 De azt sem lehet teljességgel kizárni, hogy már 1688 végén voltak Pásztónak lakosai. Wécsey Sándor 1688. szeptember elején kérte levelében a címzettet, hogy „ha Isten leviszi Pásztohra, menjen végére" az apátúr foglalta-e el zálogban lévő birtokait? Az 112 idézetből arra is következtethetünk, hogy már akkor éltek a mezővárosban, hiszen végére járni az ügynek csak úgy tudhatott, ha volt kitől érdeklődni. Az élet 111. BÉKEFI, 1898.1. 520. p. 112. Uo. 519. p.