Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

nagyság területe azonban nemcsak Pásztora, hanem Tarra, Hasznosra, Szentjakabra és Szurdokpüspökire is kiterjedt, ezért a hadnagyválasztáson e települések lakosai szintén jelen voltak. E tisztség nem tartozott a veszélytelennek közzé, amire elég példa lehet egy 1759. évi eset: „Viradóra három Ora tájban Farkass András akori Dékány Ur Házánál itt Helységünkben tánczott tartván az Czéhbeliek, Ferenczy Mihály Hadnagy Ur Tizedessévei, Nitrai Antallal, az akkori volt Bírót is álmábúl fel költvén, Kórós s János Uramat, Közikben menvén (noha semminemű Zenebonát az leginyek nem töttek) széllel akarván verni, hogy ki ki haza menne, de Bódy vagy Zsári Gergely Magát opponálván, továbbá mulattni kivánt, kit emiitett Kórós János vagy kétzer bottyával megütvén, továbbá, mind az nevezett Hadnagy, mind az volt Biró Katonasággal fene gednék, nála lévén penigh rejtekben az Nagy Késs, elsőbenis az Hadnagyot úg meghszúrta, hogy az béle hurkástul ki fordula, és csak húszon négy óráigh éltt. Az után fordult az bírónak, földre döntvén ott késelte, de sebeibül megh gyógyulván. Ezek után szalad az ajtónak és az ajtó tartó Nitrai Antal Tizedest úgy hasban szura, hogy az béle kiomolván az háta gerinczén jönne ki az Késs, kiis hat óra múlván ki bocsájtá lelkét."

m Fizetése 1787-től 12 forint volt. 1799-től a hadnagy és a tizedes köteles volt az esti 9 órai harangozás után az utcákon járni, s akit „lámpás nélkül találnak... az áristomba tegyék"}

06 1731-ben Nagy Benedek, 1735-ben Kecskés Pál, majd Szabó György, 1737-ben Kalocsai Márton a hadnagy. A mezőváros tizedekre volt osztva, számuk azonban nem ismert. Ugyanakkor megkülönböztették a Felsővárost, amire 1783-ból van utalás. 1783-ban a la107 kosok „minden Tizedbül" gyűltek egybe döntés előkészítésére. 1734-ben Bakos Jankó a tizedes. A 18. században 2 tizedes tűnik fel a forrásokban, akik a hadnagy alá voltak rendelve. Esküt kellett tenniük, melynek szövege a következő: 105. NML V. 702. 1.2-3. p. 106. NML V. 702. 1. 6. p. 107. NML V. 702. 1. 92. és 100. p.