Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

II.PÁSZTÓ 18. SZÁZADI NÉPMOZGALMÁNAK ELŐZMÉNYEI A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG (1688-IG)

9.táblázat Az adózó családfők és a porták száma Pásztón a 16-17. században ÉV CSALÁDFŐ PORTA 1549 260 48 1550 381 1552 — 25 1564 — 22 1576 177 — 1579 195 — 1583 164 — 1598-9 64 — 1639 — 10 1649 — 8 1686 — 4 A 16. században tapasztalható leépülési folyamat végzetessé és visszafordíthatatlanná, akárcsak országosan, a 17. században, a „magyar romlás századában" vált.

46 Dezséri Bachó Gyöngyös 17. század eleji lakosságszámát elemezve állapította meg: „ Tekintetbe véve tehát azt is, hogy a török dúlások és sarcoltatások miatt a falvak népének egy része Gyöngyösre húzódott, a 17. század elején a város lakosainak száma legfeljebb 1500-2000 lehetett".*

1 Hasonló beköltözéssel, illetve folyamattal számolhatunk Pásztón is. A 17. század második felében a kurucmozgalmak következtében számos sanyargatást élt át Pásztó. Ilyen volt például az 1668. évi vérengzés, amikor 46. GENTHON, 1954. 326. p. és SZAKÁLY, 1990. 226-227. p. 47. DEZSÉRI BACHO, 1941.57. p.