Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

II.PÁSZTÓ 18. SZÁZADI NÉPMOZGALMÁNAK ELŐZMÉNYEI A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG (1688-IG)

zővárosokban ezek együttes súlya alig éri el a 28 %-ot. Az oppidumokban jóval több pauperizált jobbágy élt, mint falun. 5.táblázat A pásztói jobbágy társadalom differenciáltsága a 16. századi tizedjegyzékek alapján ZSELLÉR PAUPER FÉLTELKES GAZDAGPARASZT ÖSSZESEN 1549 163 65 19 13 260 1576 90 54 22 10 177 1583 95 47 12 10 164 1598-9 34 27 4 65 Az 1549-es összeírás még a török előtti társadalmi szerkezetre utal. (A vagyoni kategóriák meghatározása a 41. számú jegyzetben.) Igen nagy a zsellérek száma, ami a mezőváros bortermelő jellegével lehet összefüggésben. 1549-től a század végéig a pásztói jobbágy társadalom szerkezete lényegében változatlan. A század második harmadában a zsellérség számában szembetűnő csökkenés tapasztalható, pedig éppen a 1570-80-as években emelkedett a bortermelés. Stabilnak látszik a gazdagparaszti, féltelkes és a „pauper" réteg a 16. század második felében. Viszont az 1598-99-es adatok már a tizenötéves háború pusztításait tükrözik. Ha a bortermelők arányát kíséreljük meghatározni, arra az eredményre jutunk, hogy e művelési ágnak döntő befolyása volt Pásztó életében a 16. század második felében. Bármelyik paraszti réteget vizsgáljuk is meg, a szőlőművelés csak töredéküknél hiányzik. így van ez a gazdagparaszti, féltelkes és pauper rétegnél, a zsellérek földművelése pedig a tizenötéves háborúig szinte teljes egészében erre korlátozódott.