Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)
III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN
49. táblázat Nógrádi és hevesi mezővárosok társadalma a 18. század végén TELEPÜLÉS POLGÁR PARASZT ZSELLÉR ÖSSZLAKOSSÁG Hatvan 22 132 247 2.024 Pásztó 54 115 400 2.969 Balassagyarmat 100 123 213 2.719 Szécsény 56 36 336 2.567 Losonc 197 3 215 2.443 Gyöngyös 194 1.663 9.624 A 49. táblázatból az is kitűnik, hogy a lakosság számához képest, Gyöngyöst nem számítva, Pásztón volt a legmagasabb a zsellérek számaránya, bár közel állt hozzá Szécsény és Hatvan is. Az 1793. évi jobbágy és zsellérgazdaságok számadatait a 48. számú táblázat tartalmazza. Névszerinti felsorolásukat pedig két szempont indokolhatja: egyrészt miután a pásztói birtokosok neveit ismerjük, nem lehet közömbös azoknak a jobbágy- és zsellérgazdáknak névszerinti ismerete, akik közül többnek a családját felleljük Pásztó egész 18. századi történetében. Másrészt a település lakóinak nagy részét tartalmazó névsor pontosan tükrözi azt a félévszázados fejlődést, ami Pásztó népiségének összetételében végbement az 1750-as évektől, s minek előzményéről az immigrációval kapcsolatban feljebb részletesen szóltunk. Az 1793. évi adatok számszerinti és névszerinti felsorolása közti különbség abból adódik, hogy egy egy jobbágy vagy zsellértelket ketten sőt olykor hárman is megültek. Birtokosonként csoportosítva, a belső telkeket névszerint az alábbi jobbágyok és zsellérek ülték meg:
