Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

Kada Antal Muslay Györgyné Micsinai János Mészáros József Kálmán Gáspár Az armalisták különféle szolgálatot, hivatalt láttak el a mezővárosban vagy valamelyik birtokos nemesnél, többük a használt jobbágytelek, illetve ipara után taksát fizetett. 1693-1750 között találunk köztük jegyzőt (Demko, Gergelyfi, Handlovai, Horváth, Malatinszky, Semberi családból), provisort (Csór, Malatinszky), iskolamestert (Ferenczfi, Gergelyfi), katonát (Urbán), sebészt (Kleger). Rajtuk kívül az alábbi armalista családokkal találkozzunk Pásztó 18. századi történetében: Bácsmegyei, Bíró, Csizmadia, Csohány, Edőcs, Emrech, Fürtös (György a 17. század végén volt városi jegyző: 1714. augusztus 31-én halt meg 83 éves korában), Harmos, Horváth, Horváthi, Kada, Kalcsó, Iffjú, Kereskényi, Kisvárday, Kókai, Kovách, Ludányi, Makai, Rákóczi, Nagy, Palla, Piacsek, Rákóczi, Szentkirályi, Szalay, Szeghy, Tóth, Zarnay és Zolnay. 1787-ben

147 86 nemes személyt találtak az összeírok Pásztón, minden bizonnyal az 1790-ben összeírt 22 armalistát a családtagjaikkal. A nemesség számarányát tekintve Pásztó a 2,89 %-kal a nógrádi átlaghoz állt közel. Nógrád megyében a 11 mezőváros összlakosságának 2,86 %-a volt nemesi jogállású, Heves megye 12 mezővárosában a lakosságnak a 3,42 %-át tették ki a nemesek. A két megye egyes mezővárosai között jelentős eltérések mutatkoznak. Az egyik szélsőséget jelenti Nógrád mezőváros, ahol 0 % volt a nemesek aránya, a másik a hevesi Dévaványa, ahol az arány 20 %. 147. DÁNYI-DÁVID, 1960. 68-69. p.