Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VIII. fejezet A megnagyobbított rezidencia a 18. század második felében

nem maradnak meg katedráikon.

143 Az egri püspök tudott ugyan ekkor átmenetileg a jezsuita tanári kar helyébe egyházmegyés papokat küldeni, de a kormányzat 1776-ban szerzetesekre akarta bízni az iskolát. így került sor arra, hogy Vörös Antal budai tankerületi főigazgató 1776. november 8-án Egerben a volt jezsuita kollégiumot és gimnáziumot Beitler Metódnak, akkori pásztói elöljárónak adta át. Beitler a tanítást - a ciszterciek számára merőben új feladatot és működési területet - hirtelen elhatározással, apátja tudta nélkül vállalta el előzőleg Pesten jártában. Kapott is érte utólag kemény szemrehányást éppen eleget Zűri apáttól, aki Beitler eljárását "meggondolatlan komédiának"

144 minősítette, mert azt gondolta, hogy az egri gimnázium ellátásába és fenntartásába nemcsak Pásztó, hanem még Wellehrád is belebukik. A történelem azonban Beitler Metódnak adott igazat, mint látni fogjuk. Beitler indokai között, hogy miért vállalta el rendje számára az egri gimnáziumot, nemcsak azt mondta el,

145 hogy Pesten a tanulmányi ügyekben tanácskozó bizottság minden előzetes tájékoztatás nélkül hirtelen hivatta, s itt közölték vele az uralkodó akaratát, időt nem engedtek neki apátjával való tanácskozásra, s így kész helyzet elé állították, hanem azt is, hogy szent, az egész rendre megtisztelő s nem pusztán a közjó számára hasznos, hanem a pilisi és pásztói apátságnak anyagilag is kifejezetten hasznos lépésnek ítélte a tanítás elvállalatást, mert így a rend egyúttal megszabadul a két apátság felépítésének kötelezettségétől. (A pilisi és pásztói monostor eddig fel nem építése miatt tudniillik már az országgyűlésen is panaszok hangzottak el.) Ez utóbbi indok megint világosan rámutat arra, hogy a középkori apátság teljes újjáépítése mindeddig központi problémát jelentett Beitler és Wellehrád számára. Eger átvételével viszont leesett a rend válláról ez a nyomasztó teher, hiszen működési területük Pásztóról átkerült Egerbe, ahol a feladatokkal együtt kész épületek és ingatlanok birtokába jutottak. Mindezt úgy is értékelhetjük, hogy ekkor immár tiszta lelkiismerettel adhatták fel a hosszú harcot a pásztói apátság újjáépítéséért, s abban a tudatban megnyugodva hagyhatták sorsukra Pásztón a romladozó épületmaradványokat, hogy ami itt nem sikerült, azt majd Egerben fogják megvalósítani. A romok tehát most már csak fogyatkoztak, pusztultak, s míg az említett 1793-as térkép a kápolna mellett még L-alakban ábrázolta a rezidenciát, a pásztói apátság birtokainak összeírására és leltározására küldött bizottság 1802-ben

146 romokat vagy egyéb épületmaradványokat már nem említett, csak az emeletes apáti rezidencia szomszédságában a kertet és a puszta, elhagyott kápolnát, amelyben akkor építőanyagot tároltak. 143. BÉKEFI, 1902/n. 404. p. 144. Uo. 411. p. 145. Egri érseki levéltár, Arc. vetus, Nr. 923. EZd. In: BÉKEFI, 1902/n. 408-409. p. 146. BÉKEFI 1902/n. 521. p.