Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VIII. fejezet A megnagyobbított rezidencia a 18. század második felében

rény, egy iróállvány, 2 elnyűtt süveg, 2 közönséges bot, egy kis edény formájú szelence, egy másik, ón cirádákkal kirakott, piros, négyszögletes bádogszelence, egy nagyobb és egy kisebb távcső, 6 puska, 2 pisztoly, 4 kard, 3 dárda, egy nagyobb bárd, egy ón tintatartó, 2 ón gyertyatartó, egy ón mosdóedény és hasonlók. Az 1760-as és az 1770-es években tehát a megnagyobbított rezidenciában váltakozó létszámban élt és dolgozott a szerzetesközösség a végső cél, az ősi pásztói apátság teljes újjáélesztésének és újjáépítésének érdekében. A század eleje óta fokozatosan megvalósított lépések - az első rezidencia felépítése, a középkori templom szentélyéből kápolna kialakítása, aztán ennek restaurálása, több gazdasági épület helyreállítása és emelése, majd a rezidencia megnagyobbítása - után most az ősi templom felépítésének újabb szakaszára tették meg az előkészületeket. Mégpedig rögtön, szinte egy időben a rezidencia bővítésének kivitelezésével. Hiszen már az 1758. évi kiadások közé bejegyezte Wiesner Abund előljáró azt a 8 forintot, amelyet elkülönítve a kőművesek mesterének adott a templom romos alapjainak és a ráépítendő újnak rajzáért.

129 Az újjáépítésre ugyanis építészetileg még ekkor, a század második felében is megvolt a reális esély. Mert ha az ősi templom - miként egy szemtanú 1764. április 26-án leírta - nagyobb részében romjaiba dőlt is, hat régi pillér még ott magasodott, hasonlóképpen a faragott kövekből rakott falak egy része is, sőt tisztán kivehető volt, hogy körülötte egykor monostor állt. Ezt világosan mutatták az alapoknak a terepszínből itt is, ott is kiemelkedő kövei.

130 Hol, mennyire, milyen mértékben és állapotban látszottak a régi falak, nem tudjuk. De semmi esetre sem lehettek ezek a romok jelentéktelenek és figyelmen kívül hagyhatók. Mert még harminc év múlva, 1793-ban is L-alakban ábrázolták a rezidencát a Pásztóról készített térképen,

131 vagyis a középkori monostornak azt a bizonyos, közel egy évszázaddal korábban Maietynsky, majd Gonczik által szintén aránylag legjobb állapotban maradt észak-déli szárnyát is berajzolták a rezidencia nyugati végétől déli irányba indulóan. Ezzel az épületsarokkal szemben, attól északra látható a térképen az apátsági templom szentélyéből kialakított kápolna. Az elpusztult középkori apátságnak a rezidencia és kápolnaépítés után továbbra is romokban maradt, újjá nem épített részeit tehát nem bontották le, köveit 129. "Murarijs primo cledi Magistro Murariorum permodum discreíionis pro delineatione fundamentorum ruderatae Ecciesiae, et novae superaedificandae ß. 8." Zirci lt., Arch, vetus, E 1330. Pásztó, 1760. január 23. 130. "Monasterium ordinis Cisterciensis dirutum, ecclesia pari ter in ruderibus maiori in párta haerens apparet; verum ex antiquis lapideis columnis sex adhuc prostant; pars muri ex quadratis lapidibus erecta videntur, in eircuitu eiusdem olim monasterium extitisse ex situatione loci et lapideorum fundamentorum e terra hinc inde etiam hunc apparentium cognoscipotest."Zirci lt., Act. abb. Paszt. fasc. 31. no. 22. b. In: BÉKEFI, 1902/n. 398. P131. VALTER, 1982. 170., 175. p.