Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VII. fejezet A rezidencia bővítése 1756 és 1758 között

szobát építettek, egyiket észak, másikat dél felől. Az észak-keleti sarokszobába vezetett a folyosót lezáró ajtó. E két sarokszoba — melyekbe a kelet-nyugati irányú válaszfalukba vágott ajtó közvetlen átjárást is biztosított - nagysága némileg eltért. Az észak-keleti sarokszoba 20 m

2-nél valamivel kisebb, a dél-keleti viszont 23 m

2

~ nél valamivel nagyobb alapterületű volt. Abban megegyeztek, hogy mindkettőnek egy-egy ablaka kelet felé nézett - melyek között a keleti oldalhomlokzat harmadik, középső ablaka az emeleten is (a földszinti kiképzéssel egybevágóan) vakablak maradt - egy-egy ablakuk pedig észak, illetve dél felé. A délkeleti sarokszobából ajtó vezetett át a vele nyugatról szomszédos nagy, 55 m

2 alapterületű szobába. Ebbe a 8 méter hosszú, 6 és fél méter széles terembe a folyosóról és a mellette lévő, az 1717-es épület utolsó szobájából is nyílt ajtó, három ablaka délre nézett. A rezidencia bővítési munkái 1756 és 1758 között a pincére nem terjedtek ki. Van ugyan napjainkban pince az épület keleti fele alatt is, ám ez nem 18. századi, hanem a 19. századból való. Az eredeti - méghozzá középkori eredetű - pince csak a rezidencia 1717-ben elkészült nyugati felében épült meg. Falrakása kő, csupán kb. 180 cm magasságból induló boltozata tégla. Kezdetben Gonczik elképzeléseiben pince építése egyáltalán nem is szerepelt. (Nyilvánvalóan azért, mert a középkori monostor területén nem egy pince volt található. Maietynsky 1699-ben ajtajával együtt épségben maradt pincét is látott a középkori monostor nyugati szárnya alatt, s talán ennek, vagy valamelyik másik pince használatba vételére gondolt Gonczik első újjáépítési tervében. Hiszen a helyi hagyomány csakúgy, mint a 17-18. századi források a mai épület környékén még több pince emlékét is megőrizték. (Ám az építési tervek módosulásai következtében már három hónappal a munkálatok megkezdése után, 1715 decemberében a munkások a torony és a konyha alól hordták ki a földet, tehát a mai rezidencia nyugati fele alatti pincét kezdték újjáépíteni, s boltozták újra. Ez a pince maradt tehát használatban a 18. században a rezidencia bővítése után is. Alakja meglehetősen furcsa. Az épület nyugati végében, annak déli oldalán helyezkedik el a 11 x 4,60 méteres tulajdonképpeni pincetérrel. Bejutni ide azonban csak nagy - keleti irányban 10 méterre, az épület északi oldala felé 8 méterre elhúzódó - kerülővel lehet. Feltételezhető, hogy ezt nem véletlenül, hanem valamilyen tudatos megfontolásból alakították ki így. A pincetér éppen az alatt az épületrész alatt van, ahol a középkori monostor tornya és L-alakú romos szárnyának rövidebb szára állott. Minthogy hosszúsága 11 méter, ez a méret megfelel a Gonczik által mért 13,5 méteres épülethosszúságnak. Eddig terjedhetett tehát eredetileg a középkori monostor keleti irányban húzódó szárnyépülete alatta pincével -, s mikor 1715-ben hozzáláttak a helyreállításhoz, akkor képezhették ki ennek a pincének máig megmaradt nagy kerülős bejáratát. A régi bejárat valamilyen más helyen lehetett, s talán azért építették így az újat, hogy ne veszélyeztessék az épület stabilitását. Ha a pincében nem is találjuk nyomát az 1756 és 1758 közötti építkezésnek, az épület felmenő falaiban már igen. A rezidencián 1966-ban végzett falkutatások