Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VII. fejezet A rezidencia bővítése 1756 és 1758 között

csőfeljárat - csak vakablak maradt. A főhomlokzat emeletén tizennégy ablak volt (melyek közül néhányat a későbbi időkben befalaztak, miként a földszinten meg a kelet felőli második ablakot, az épület nyugati vége felőli harmadik ablakot pedig ajtóvá alakították át). A déli, kertre néző homlokzat kialakítása csaknem teljesen megegyezett az északi homlokzatéval, földszintjén középen a félköríves kapunyílással, illetve itt a kertbe vezető ajtóval, ettől jobbra és balra hat-hat ablakával (melyek közül valamikor később hármat - kelet felé kettőt, nyugat felé egyet ajtóvá alakítottak át) és az emelet tizennégy ablakával. A nyugati oldalhomlokzaton az emeleten három, a földszinten ezek alatt csak két ablak volt (mert itt az épület északi sarka felé nem nyílt ablak), míg a keleti oldalhomlokzaton az emeleten és a földszinten a három-három ablaknyílás közül a középsőket eredetileg is ívakablaknak építették meg. Az épület belsejét a földszinten keresztben, tehát észak-déli irányban, az egész 11 méteres szélességben végigfutó, négyszakaszos fiókos dongaboltozatú kapualj - mely 470 cm széles lévén 45 m

2-es térséget képezett - osztotta ketté. Minthogy az emeletre a kapualjtól nyugatra vezetett fel a lépcső - kosáríves födémű, kétkarú lépcsőház —, a rezidenciának ebben a felében kevesebb hely állt rendelkezésre szobák és egyéb helyiségek kialakítására mindkét szinten. Az épület belső térelosztása szobasoros-folyosós elrendezésű volt, azaz mindkét szinten folyosó futott végig csaknem a rezidenia teljes hosszában. A két szinten azonban ellenkező oldalon: a földszinten az épület déli, tehát kert felőli oldalán, az emeleten viszont az északi oldalon, s így az emeleti középső főfal általában a földszint feletti boltozatokat terheli. A folyosók szélessége sem egyezett meg teljesen, a földszinten két és fél méter, míg az emeleten 260-266 cm volt. A főfalak vastagsága a földszinten általában 85-90 cm körül mozgott, a válaszfalaké 55-65 vagy 35-38 cm körül. Az épület nyugati sarkán viszont egy méteres, sot másfél méter széles falakat is találunk. Ezen a részen állott tudniillik a középkori torony, s a rendkívül vastag falak a régi apátság maradványai, amelyeken a 18. század elején - azok részbeni elbontásával - az újjáépítést megkezdték. Természetes, hogy ilyen vastag falba nem szívesen vágtak volna ablaknyílást - ezért hiányzik a nyugati oldalhomlokzat földszintjén a harmadik ablak -, viszont szinte bizonyos, hogy a középső ablak helyén nyílott az új rezidenciából a középkori apátsági templom felé a közvetlen átjárást biztosító ajtó. A földszintnek a lépcsőfeljárattól nyugatra eső részében három helyiséget alakítottak ki kolostor-, illetve fiókos dongaboltozatokkal. Ezekre támaszkodott közvetlenül az emeleti középfal. A három közül a nyugati irányban legszélső közel 40 m

2 alapterületű - helyiség rendkívül vastag falán át nyitották a templomhoz (pontosabban a középkori templom szentélyéből kialakított kápolnához) vezető, előbb említett ajtót, míg három ablaka közül egyet-egyet északra, délre és nyugatra. A helyiségnek az épület belsejébe vezető ajtaja a szomszédos szobából nyílt, melynek két ablaka északra, két ablaka délre nézett. Ez a helyiség az előbbinél is nagyobb, 43 m

2 alapterületet foglalt el a rezidencia földszintjének a lépcső-