Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VII. fejezet A rezidencia bővítése 1756 és 1758 között

Az építkezésről részletes adatok nem állnak rendelkezésünkre, de bizonyos iratok kellő eligazítást adnak erre vonatkozóan. A pásztói apátság viszonyainak megvizsgálására kiküldött vármegyei bizottság 1755. november 16-án kelt jelentésében ugyanis még arról írt, hogy Pásztón a régi monostor alapfalain 40 évvel azelőtt felépített emeletes rendházban az emeleten 5 szoba van, a földszinten az ebédlő, a konyha, a cselédség lakása és egyéb szükséges helyiségek.

111 Ez tehát megegyezik az épület 1717-es nagyságával és beosztásával. Ezzel szemben 1762ben Hauck Antal wellehrádi apát Wlach Róbert akkori csákányi jószágkormányzó 1762. december 22-i tájékoztatása alapján- úgy nyilatkozott, hogy Pásztón hét rendtag részére van megfelelő lakás. Éppen ezért azt óhajtja, hogy ott minél előbb legyen önálló pásztói-pilisi apátság apát vezetésével, s létesítsenek noviciátust a kettős apátság részére. Ekkor tehát már az a nagyobb rendház állt Pásztón, az a "residentia abbatialis noviter aucta"

112 (újonnan megnagyobbított apátsági rezidencia), amelyről a helytartótanács rendeletére 1764. április 26-án Pásztora, az apátság állapotának felmérésére érkezett vármegyei bizottság beszélt. Jelentéséből kiderül továbbá, hogy Wellehrád 1743 és 1758 között összesen 35000 forintot adott Pásztónak, amelyből épületekre 18539 forintot költöttek. Ebből az összegből a régi rendházra 3855 forint 30 krajcár, a megnagyobbított újra meg 6194 forint 53 krajcár esett. A fenti összeget Wellehrád 1758 előtt költötte Pásztora, tehát a rezidencia bővítésének 1756 és 1758 között kellett megtörténnie. Ekkor hosszabbították meg az 1717-ben elkészült rendházat keleti irányban, a mai épület 45 méteres teljes hosszának mintegy harmadát képező szakasszal. Ebben a részben építettek újabb szobákat, s ezek füthetőségének biztosítására az addigi három kémény mellé egy újabb negyediket emeltek. így - de csakis ezzel a hozzáépítéssel - lehetett hely 1762-ben már hét rendtag és a felállítandó noviciátus részére is az épületben. Az 1717-es rezidenciának későbbi bővítése, a mai épületnek két építési szakaszban történt megépítése világosan kivehető abból az 1765-ben készített tanúkihallgatási jegyzőkönyvből is, amelyről korábban már szóltunk. Az akkori Marsovszky József, királyi táblai jegyző által kihallgatott tanúk ugyanis nemcsak arról beszéltek, hogy azon a helyen, ahol 1765-ben Pásztó városában a ciszterciek rezidenciája állt, a régi időben monostor és mellette templom volt, nemcsak az ott lévő "kőboltokról", a torony és a kapuk helyéről, az emeleti nagy ablakokról vagy a pincéről szóltak, hanem sorban, egyik tanú a másik után olyan kifejezéseket is használt,

113 hogy "tisztelendő páter Cisterciták resident!áj'oknak az elsőbben felni. Zirci lt., Arch, vêtus, E 1194., illetve Act. Abb. Paszth., Fasc. 6., No. 8. Anno 1755. 1749-ben mikor Dalmata Ferenc elöljáróval Benkovics Mihály, Germanecz ("Grajnanecz") László és a morva Breuer Lecelin, tehát négyen lakták a kétszintes rezidenciát, nagyon megfelelőnek - "hujus famíliáé comodissimus [sic!]" - nevezte azt számukra az egyik irat. Zirci lt., Arch, vêtus, E 965. Anno 1749. 112. Zirci lt., Act. abb. Paszt. fasc. 31. no. 22. c. In: BÉKEFI, 1902/11. 48. p. 113. BÉKEFI, 1902/m. 262-264. p., illetve CXVTJ. sz. oki.