Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VI. fejezet Tervek a román apátsági templom újjáépítésére, építkezés 1725-ben és restaurálás 1751-ben

vélum, 3 oltárterítő, 2 kisebb terítő, 4 köpeny, 9 festett és 7 másik kép, 19 kisebb festmény, 2 papi sapka, egy szenteltvíztartó, valamint egy hordozható oltár. A régi templom szentélyéből kialakított kápolnájukkal a pásztói ciszterciek nem elégedtek meg. Egykorú források szerint fájdalommal töltötte el őket, mikor látták, hogy az apátság ősi egyháza az évek múlásával még mindig csak romjaiban áll, sőt napról-napra tovább pusztul. Ám szinte bizonyosak voltak abban is, hogy Pásztónak soha nem lesz annyi pénze, amelyből a templomot felépítheti. Tudták, hogy a wellehrádi pénztárat sem lehet tovább ürítgetni. Ezért 1738-ban a rendi nagykáptalanhoz fordultak. Kérték, ajánlják ügyüket a ciszterciek gazdagabb apátságainak testvéri figyelmébe, s szólítsák fel őket nagylelkű adakozásra a pásztói templom — amelyik "szemük láttára nyög a romok és törmelékek alatt, s he\>er magára hagyottan'®

6 - újjáépítése céljából. Ugyanakkor a wellehrádi apát is tájékoztatta a nagykáptalant a nyomorúságos pásztói viszonyokról. Wiesner Abund - aki 39 évesen 1750-ben lett a pásztói rendház elöljárója

87 aztán megint a wellehrádi konvent anyagi támogatását kérte, mert szerette volna a régi templomot újból egészen felépíteni. Válaszul a konvent azt az összeget ajánlotta meg, amely neki a Pásztó részére adott pénzből - Wellehrád például 1750. december 30-án 200 forintot utalt ki Wiesnernek kápolnaépítésre - kamatként járna.

88 A helyszínt illetően Wellehrádon is úgy vélekedtek, hogy legjobb lesz, ha az új pásztói templom a romokba dőlt réginek a helyén épül. Hiszen az 1725-ben kápolnává alakított szentély mellett a templom többi részének maradványai még 1749. december 12-én is olyannyira megvoltak, hogy az új apát akkor további sorsukról intézkedést hozott. Az 1748. augusztus 28-án Wellehrádon megválasztott, majd 1749. július 21-én Pásztora is kinevezett apát, Hauck Antal

89 tudniillik restauráltatási szándékból azt rendelte el, hogy az újból helyreállítandó szentélyboltozat pilléreit a régi templomromokból készítsék. Ez akkor nem történt meg. Ám a szentély-kápolnát két év múlva, 1751-ben a szükségnek megfelelően rendbehozták, újjáépítették.

90 Akkor egy nagy és két kisebb oltár állt benne, volt szószék, 86. "Illud vero, quod etiam nunc animas nostras summe tangit et angit, hoc est, quod mater nostra, videlicet ecclesia Pasthoviensis post tot annorum a benigna restitutione decursum usque in hanc horam coram oculis nostris sub minis et ruderibus ingemiscat ac desolata iaceat ..."Zirci lt., Act. abb. Paszt. 1738. febr. In: BÉKEFI, 1902/IÏÏ. 129-130. p., illetve LXXI. sz. okl. 87. Schematismus, 181. p. 88. BÉKEFI, 1902/n. 34. p. - Zirci lt., Act. abb. Paszt. fasc. 28., nr. 87. In: BÉKEFI, 1902/H. 398. p. 89. Schematismus, 180. p. 90. BÉKEFI, 1902/n. 38., 399. p. - Egy keltezés nélküli, de jelzése szerint 1757 utáni irat ("Repraesentatio ad I. Comitatum Hevesiensem." Zirci lt., Arch, vêtus, E 1271., illetve Act. Abb. Pasztli. Fasc. 31., No. 17.) szavai - "Ecclesiae ruderatae pars primis adhuc temporibus restaurât a fuit quae iterum ante très annos renovata est" - arra utalnak, hogy a kápolna teljes felújítása 1751-ben még nem fejeződött be, hanem annak felszerelését az