Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

IV. fejezet A rezidencia felépítése 1715-1717-ben

serház bérbe adásával szándékozott jutni. Márpedig a serházat csak akkor lehetett bérbe adni, ha ők már a rezidenciában lakhattak. Ez viszont nem következhetett be 1717 első felében, mert 1717. július 16-án a kőművesek még a kéményeket építették, a ház tehát nem volt lakható. S jóllehet Gonczik a bérbeadás gondolatával már 1717 márciusában foglalkozott, tényleges bérlőről - Sörfőző Imréről és feleségéről, Szita Borbáláról - csak az 1718. július 26-án kelt szerződésben olvashattunk.

63 Az átköltözés tehát ekkor már mindenképpen, de a legnagyobb valószínűséggel 1717 őszén megtörtént. Ahogy a rezidenciaépítés befejezésének és a beköltözésnek pontos időpontját nem tudjuk, éppen úgy azt sem, mennyi időre és milyen utolsó simításokra lett volna még szükség az épület lakhatóvá tételéhez akkor, mikor az építőmester táborba szállt, vagy azt, hogy milyen magyarázatokat kellett Cziganeknek hozzáfűznie Gonczik 1716-os alaprajzához, hogy azt az apát megértse. Valószínűleg azt kellett indokolnia, miért nem a középkori monostor romos déli szárnyát tették először lakhatóvá, miért kellett ennek az épületrésznek pusztulófélben maradnia, azaz miért építettek új rezidenciát ott és úgy, hogy felépítették. Nyilvánvalóan arról is meg kellett győznie Cziganeknek az apátot, hogy az épület csak az újjáépítés első szakasza, de egyelőre ennyivel meg kell elégedni - ezt Gonczik meg is írta -, mert a monostorépítés gondolatáról a fennálló körülmények és lehetőségek között le kell mondani. Egyelőre. Hiszen az egykori toronytól, az új rezidencia nyugati sarkától dél felé induló szárnyépület omladozó falait nem bontották le, az továbbra is megmaradt, L-alakot képezve az új rezidenciával, mint a monostor aránylag legjobb állapotban maradt része. Ám ez az 1715-től 1717-ig felépült rezidencia nemcsak a középkori déli szárnnyal nem azonos, hanem a ma fennálló rezidenciával sem - mint már említettük -, mert annak csak egyik része, méghozzá a mai kelet-nyugati főtengelyű téglány alakú épületnek nyugati fele. Belső elrendezésében sok hasonlóságot mutat az említett egyetlen ránk maradt, 1715-1716-os alaprajzzal. Ebből is látszik, hogy az eredeti terveket nem vetették el teljesen, azokból indultak ki, s módosították az idő közben felmerült újabb kívánalmak és lehetőségek szerint. Ami felépült, az mindenesetre jelentős épület volt, alsó szintje mindenütt boltozott mennyezettel. Építési költségeit éppen ezért is több ezer forintra becsülte az egykori feljegyzés, jóllehet a rezidencia költségeihez Wellehrád hozzájárulását csak 500 forintbanjelölte meg egy kimutatás.

64 63. BÉKEFI, 1902/m. 87-88. p., illetve XLVJU. sz. oki. 64. "Puncto. 6. Quoi millia Monesterium Wellehradense expenderit ad supra [: sc. Pászthó :] recuperanda et coemenda. ... Pro aedificatione Residentiae fl. 500. NB.: Pro aedificio constat P. Petrum ad semel accepisse mille florenos, credo autem, q\'od plura millia constiterit; siquidem est notabilis domus, in inferiori condignatione ex tot fornicata ... considerando 500fl. " ("Puncta quadam Abbatiam B. V. Mariae de Pászthó concementia. " Act. abb. Pászt. Fase. 31. No. 44. Keltezés nélkül, az 1725-ös iratokhoz sorolva. Zirci lt. E 400.)