Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

IV. fejezet A rezidencia felépítése 1715-1717-ben

helyiség a válaszfal lebontásával. Ám az is lehet, hogy Gonczik valóban egy szobával kisebb részt akart immár helyreállítani. Ennek valószínűsége mellett szól az a híradás, mely szerint tavasszal a romépületben az éveken át eső mosta boltozat a torony mellett beszakadt. így az első építési szakaszban Gonczik megelégedett volna egy szobával kisebb épületrész helyreállításával. Ezen változtatással küldhette el március végén a tervrajzot Wellehrádra, s azért nem kapott rá hamarosan jóváhagyást, mert az apát tetszését ez a kisebbre tervezett épület nem nyerte meg. Ezért kaphatta aztán ismételt sürgetésre - hiszen az újjáépítést a további pusztulás megelőzése érdekében is minél hamarabb szerette volna már elindítani - május végén azt a választ, hogy nem célszerű a döntést a pásztói helyi viszonyok ismerete nélkül meghozni. A rezidencia építéséről tehát Gonczik határozzon valamely ügyes építőmesterrel történt tanácskozás után, de legfőképpen azt tartsa szem előtt, hogy az újjáépített apátság a rendtagok számára tartós és kényelmes lakhatási lehetőséget biztosítson. Mindezek után most már Goncziknak volt szüksége hosszabb időre, hogy megbízható szakemberekkel tárgyaljon, munkaszerződéseket kössön, s megtegyen minden előkészületet az építkezés megindítására, hiszen a felelősség immár az ő vállát terhelte. így eltelt a nyár két hónapja, és csak augusztus végén kezdték el a munkát. Valószínűnek tűnik az a feltevésünk is, hogy ezen idő alatt tovább romlott az épület állaga, mégpedig annyira, hogy most már nem látszott célszerűnek a romos szárnyépület újjáépítése, hanem a régi épülettömbből csak a torony felhasználása, s innen nem dél, hanem kelet felé kiindulva részben új alapokon. így aztán augusztus végén valóban a toronynál kezdték a munkát. Ám ezt sem tartották meg eredeti formájában, hanem csak amiak térségét foglalták be az új épületbe, mégpedig nemcsak a torony legfelső részének, hanem falai legnagyobb részének lebontásával. Az innen nyert köveket pedig az új falak felhúzásánál használták fel olyan módon, hogy a volt torony térségét kibővítették, azaz kijjebb vitték az oldalfalakat, az új rezidencia nyugati sarkát alakítva ki így a torony térségéből, s aztán innen kelet felé haladva immár nem L-alakú, hanem téglány alaprajzú épületet emeltek kelet-nyugat irányú hossztengellyel. Erre vall az a körülmény is, hogy az augusztus 27-én elkezdett munkafolyamatban csak október 15-re jutottak el odáig, hogy a falak az emeletig elkészüljenek. Holott, ha valóban csak a meglévő falakat javították, erősítették volna meg - az eredeti elképzelés szerint -, s nem rakták volna át a falakat, a négy-hat kőművesnek a segédmunkás katonákkal nem lett volna szüksége ennyi időre ilyen munkához. Alátámasztják ezt a feltevésünket az építési költségekről ránk maradt adatok is. Az első elképzelések szerinti átalakításért ugyanis tavasszal a kőműves 400 forintot kért, ám augusztusban ezért az összegért már nem vállalta el a megbízást, hanem csak 500 forintért. Hiszen a falak átrakása nyilvánvalóan több munkát jelentett, nagyobb szabású építkezést, amint Gonczik meg is írta, hogy a mesteremberekkel ősszel kötött "végleges" megállapodás szerint az emeleten a torony térsé-