Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)
III. fejezet A Pásztora érkező ciszterciek kezdeti lakhatási lehetőségei
Cziganek - mint földesuruk képviselője - ellen fordult a hangulat. Mert mire Egerből hazaérkezett, holmiját már majdnem kiszórták a plébániáról, azaz az apáti házból (ami - mint látni fogjuk - nemsokára be is következett). Cziganeknek az alispánnál sem volt szerencséje. Sőt, mikor tőle hazatért, hintójával nem tudott behajtani a plébániaudvarra, mert annak kapuját bezárták. Ekkor leszállt a kocsiról, bement a szobába, s kérte, hogy nyissák ki a kaput. De a plébános az egri káptalan nevében távozásra szólította fel, mondván, a káptalan nem akarja, hogy Cziganek itt maradjon. 46 S ha szép szerével nem megy el, még ki is dobják. Ám Cziganek sem hagyta magát, fenyegetőzött, hogy leveri a kapuról a lakatot, ha le nem veszik. Erre kinyitották a kaput, Cziganek bemehetett szálláshelyére, de az ellenségeskedés a plébánossal megmaradt. El lehet képzelni, milyen hangulatban élt egy fedél alatt a további hetekben a két ember, miközben mindkettő magát tartotta a ház urának, s alig várta, hogy megszabaduljon lakótársától. Erre sem kellett sokáig várni. Három hónappal Pásztora érkezése után Cziganeket végleg kiebrudalták az apáti házból. Erre ürügyet az szolgáltatott, hogy Cziganek 1713. január 18-án az ún. Monostor-malomra - ezt is mindkettő a magáénak, azaz Cziganek az apátság, a plébános meg a plébánia tulajdonának tartotta - zárat tetetett, s azt három nap múlva a plébános felszólítására nem volt hajlandó levenni. Erre a plébános Cziganek szeme láttára - aki szintén odasietett leverte a zárat, összetörte az ajtót, roncsait pedig a vízbe szórta. Cziganek csak azt tudta elérni, hogy a molnár jegyzéket készítsen mindenről, amit a plébános a malomból elvisz. A malomtól hazatérve viszont szeme elé tárult a szomorú valóság: minden holmiját, ruháit, könyveit kiszórták a hóba a kapu elé. 47 Ezek után Cziganek nem tudott más megoldást találni, mint azt, hogy elfoglalta a serházat. E serfőzőház szintén az apátság területén állt, építését Zolnay kezdte meg. Zborka szerette volna építkezést folytatni, ám ezt neki a pásztói földesurak megtiltották. A házat végül 1708 és 1711 között az akkori plébános, Foglár György - később egri kanonok, majd püspöki helynök - fejezte be úgy, hogy a Szentlélek-templom pénzéből 110 forintot fektetett be. Ilyen módon a serház a plébános kezén maradt, és a serfőző lakott benne. Cziganek viszont most hajléktalanná válván, egyszerűen kidobatta a serfőzőt, s ő költözött be a házba. Természetesen ez ellen Foglár (már mint egri kanonok) tiltakozott, s kárának megtérítését is követelte Nezorin apáttól. Nezorin megvédte Cziganeket, hogy ő csak visszafoglalta azt, amit a serházba belefektetettek, mert aki más telkén épít, az nem magának épít. Négy hónap múlva - 1713. május 23-án - akként zárult le az ügy, hogy 46. Amíg Cziganek Gyöngyösön és Egerben járt, a plébános is megfordult Egerben, s nyilván ott bátorították a Cziganek elleni erélyes fellépésre. 47. Gedey János pásztói lakos - aki maga is jelen volt a történteknél - 1764-ben azt vallotta, hogy "azon nagy magas Cziganyck István nevű páter cistercita" holmiját a plébános az egyházbíró Halasy Faikas, a harangozó Bozók György és több más ember által hányatta ki "az parochia előtt való pusztára estefelé tájban. " Pásztói plébániai levéltár, 1764. június 13. In: BÉKEFI, 1902/11. 66-68. p.
