Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

III. fejezet A Pásztora érkező ciszterciek kezdeti lakhatási lehetőségei

jegyzőkönyve. 1769-ben már a kerítést építették, fallal vették körül az épületet. A 18. század végén még állt, de azóta elpusztult. 37 Az apáti ház, a "régi plébánia" tehát nem volt azonos a ma is látható 17. szá­zadi vagy annál is régebbi kőfal-alapokon nyugvó, 1745-ben épült, barokk plébá­niaházzal, az "új plébániával". Miután ebbe a - Hauck Antal wellehrádi-pásztói apát szerint ugyancsak apátsági területen álló - házba költözött a plébános, egy­szerre imár két plébániaháza volt Pásztónak. A kettő nem állt messze egymástól, hiszen az apáti ház a jelenlegi plébániaépület és a romos monostortemplom között, ettől mintegy harminc lépésnyire, körülbelül a mai napközi otthon helyén volt. Ezek szomszédságában építette a város a 17. század végén a rezidencia kerítésén kívül a kőkapu mellett, az iskola céljára szolgáló kis faházat is, amelyben Zolnay apát Pásztón tartózkodása idején Jászberényi, majd Terennei plébános "nagy ké­nyelmetlenséggel" lakni kényszerültek. 38 Zborka Metód - miután Pásztón nem tudta hol lehajtani fejét - a szomszédos Tar községbe ment át. Itt immár 32 éve volt plébános az idős Rákóczy Gábor, aki mindig jó viszonyban állt a ciszterci renddel. O nyilvánvalóan ismerte már Zborkát, hiszen láttuk, hogy Zborka huzamosabb ideig lakott korábban is Pásztón. Rákóczy befogadta a hajléktalan cisztercit, nemcsak szállást, hanem élelmet is adott neki, sőt az apátságnak egy lovat, két szőlőt és Szúpatakon 215 forintos pusztát is. 39 Azt tudjuk, hogy Zborka Metód három hónapig maradt Taron, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a kurucuk elől elmenekült haza, Wellehrádra. Azt viszont nem tudjuk, időközben mennyi ideig tartózkodott Pásztón. Mert ott is időznie kellett még. 1702. május 24-én érkezett ugyanis Zborka Wellehrádról Pásztora, ahol nem tudott megszállni, s ezért Tarra ment. Rákóczy Gábor 1716. április 6-án tett hiva­talos nyilatkozata szerint ő Zborkát negyedéven át látta vendégül. 40 Ez a negyedév viszont, ha május 24-től számítjuk, augusztus végéig tarthatott csak, s mivel 1702 augusztus végén még nem tört ki a Rákóczi-szabadságharc, Zborkának nem kel­lett menekülnie. Hová ment tehát Tarról? Minden bizonnyal abba a pásztói házba, amelyről Zűri Fülöp wellehrádi-pász­tói apát beszélt 1778-ban. 41 Zűri apát tudniillik ekkor a helytartótanács felszóllítására - többek között - azt is leírta, hogy Pásztón az odajövő első rendta­goknak nem volt hol lehajtani ok a fejüket. Ezért a wellehrádi apátság ott négy rendtagnak való kis házat épített, melyet azonban a Rákóczi-féle zavarok idején el 37. GENTHON, 331. p. - BÉKEFI, 1902/11. 150-153. p. - BÉKEFI, 1902/in. 249-251. p., il­letve CXm. sz. oki. 38. BÉKEFI, 1902/m. 259-277., illetve CXVII. sz. oki. - SOÓS, 1991. 46. p. - RAJECZKY, 22. p. 39. Később az apátság jószágkormányzója, Cziganek István ezért hálából Rákóczyt ezüst po­hárral és hollandi posztóval ajándékozta meg. BÉKEFI, 1902/11. 137. p. 40. BÉKEFI, 1902/n. 137. p. - BÉKEFI, 1902/TU. 77-78. p., illetve XLH. sz. oki. 41. BÉKEFI, 1902/11. 435. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom