Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

II. fejezet A középkori apátság maradványai a 17. század végén

ból kiindulva képzeletből kiegészítette az alaprajzot olyannak, amilyennek szerinte a monostor épülhetett- Hiszen valójában - miként az ábráihoz fűzött szöveges magyarázatokban leírta - a mintegy fele magasságig romos templomfalak, a torony és a monostorépület valamelyes földszinti részén kívül semmi sem látszott a felszín fölött, minden más épületrész maradványát betemette a föld.

23 Azt viszont biztosra vehetjük, hogy mindannak visszaadásában, amit Maietynsky saját szemével látott, hűségre törekedett. Ábrázolásának gyakorlatlanságából eredő építészeti aránytalanságait, méreteinek helyenkénti torzulásait vagy egyéb hibáit, elrajzolásait a magunk számára helyesbíteni tudjuk, s ha rajzait összevetjük a szöveges leírásokkal, hiteles képet kapunk Maietynsky művéből arról, milyen állapotban várta a helyreállítást a 17. század végén a pásztói apátság. A keletéit templom négyszögletes, faragott kövekből rakott falai ezek szerint mintegy az ablakok fele magasságáig álltak, s az ablakok keskeny, hosszúkás kiképzése régiségükre utalt. Jóllehet annak idején szilárdan, biztonságosan építették meg a falakat, azokról nemcsak a vakolat hullott le, hanem - 150 év óta magukra hagyottan - a felső kövek is már leomlottak. A szentély keleti végében (a 17. század végére kivájt, részben romos) főoltár alapépítményét négyszögletes, faragott kövekből alakították ki az építők. Az oltár szentségházát a szentély északi falában helyezték el, s kődíszítményekkel vették körül.

24 A templomszentély szemben lévő falában a főpapi trónszéket (faldistrum) - mintegy valódi trónt — kőoszlopok és faragványok díszítették. A szentélynek a templomhajó felé eső részében, az északi mellékhajó végét képező - de attól fallal elválasztott -, a szentélyből nyíló sekrestye falai nagyrészt szintén tönkrementek. Átellenben a sekrestyével, a déli mellékhajó végében állt a Szent Kereszt-kápolna. Ez a mellékhajóból nyílt, attól nem falazták el (miként a sekrestyét a szemközti oldalon). A kápolna titulusát Maietynsky arról az ott lévő festményről állapította meg, amelyen a kereszt tövében álló Szent János evangélista alakja még kellően látszott. A téglány alakú templomhajót két sorban álló öt-öt (egyenként öt láb vastag) pillér osztotta három részre, tehát a sokszögben záródó hajóra és az egyenes záródású két mellékhajóra. A főhajó szentélyének végében három pompás, hosszúkás ablak nyílt. Ezek az immár beomlott boltozattól majdnem a főoltár alapépítményének magasságáig nyúltak. Az egyik ablak részben már összeomlott, miként a templomhajó egyik pillére is. A mellékhajók végébe, azaz a Szent Kereszt-kápolna és a sekrestye keleti falába egy-egy ablaknyílást vágtak, s a sekrestye északi oldalfalába is még egyet. 23. "... Praeter muros templi, media ex parte iam fere ruinatos, turrim, et partem aliqvam inferioris Conventus, nihil apparet, sed sub terra rudera reliqua Conventus sunt sepulta. " OSzK, Fol. Lat. 4217., 10. p. 24. A Maietynsky idejére már kifosztott templom kincseit szintén itt falazták be. OSzK, Fol. Lat. 4217., 6. p.