Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
I. fejezet Kommendátorok. 1526 - 1699
A birtokló családok viszont apáról fiúra örökítették és akár századokon át biztosíthatták az egyszer megszerzett javakat és a jobbágyok szolgáltatását. Az egyedül álló új igénylő a maga egy-két évtizednyi idejével teljesen reménytelen helyzetben volt a családi hagyományt érvényesítő földesurakkal szemben. így valószínű, hogy az első névről ismert kommendátor, Detre János egri kanonok, aki 1599-ben a püspök nevében Jászon tiltakozott a pásztói földesurak birtoklása ellen, kommendátorságával csak a püspökség jogigényét hangsúlyozta az apátságra. Mikor II. Mátyás 1614-ben Sembery István trencsényi főesperest nevezte ki apátnak, maga a kinevezési okmány is jelezte, hogy az apátságba papokról gondoskodni a török közelsége miatt nem igen lehetséges. Sembery tapasztalhatta, hogy nemcsak ez: a birtokhoz jutás sem igen lehetséges. Hiába igyekezett a füleki, szécsényi és gyarmati kapitányok segítségét igénybe venni: kinevezése után 12 évvel II. Ferdinánd még mindig Sembery apáti birtokainak védelmére szólította fel az újvári kapitányt, nem tudni, milyen eredménnyel. Az utód, Somogyi Ferenc egri őrkanonok is Kassán, a káptalan ideiglenes székhelyén tartózkodott; az 1648-as nagyszombati zsinaton a káptalan képviselőjeként írta magát alá, majd leleszi préposttá kinevezésekor, 1654 táján lemondott az apátságról. Nem valószínű, hogy az apátságnak hasznát látta, mert utána következő Fejérpataky Mátyás nyitrai kanonokról, aki 1659-ig viselte az apáti címet, évtizedek múlva annyi emlékeznivaló maradt, hogy nagy igyekezettel nyomozta, hogyan juthatna birtokaihoz; apáti ranggal járó jogát mindenesetre gyakorolta, mert ilyen minőségben résztvett az 1655-i pozsonyi országgyűlésen. 1659-ben Svella György pozsonyi kanonok bényi prépostsága mellé nyerte cl az apáti címet: betegeskedése bizonyára nem igen engedte, hogy birtokainak is utánajárjon. 9 Keményebb kezű utóda, Kada István nyitrai kanonok a jelek szerint elsőként vállalkozott a nem biztató feladatra. Ő pásztói születésű lévén a helyi viszonyok ismeretében igyekezett apáti jogait érvényesíteni. Pályafutása bizonyítja, hogy rendelkezett az ahhoz szükséges reális érzékkel és akaraterővel. Nagyszombaton végzett filozófiát és teológiát, mint az egri egyházmegye kispapja, de annak hat évi szolgálata után már nyitrai kanonok 44 éves korában. Három év múlva nevezte ki I. Lipót király pásztói apáttá (1664), 12 év múlva az esztergomi egyházmegyében főesperes, 1685-ben erdélyi püspöki kinevezést nyert. Mint éneklőkanonokot szentelték 1690-ben püspökké, a következő évtől esztergomi segédpüspökként működött 1695-ben bekövetkezett haláláig. Kada a pásztói apáti kinevezést nem csupán titulusnak tekintette; reális birtoklásra törekedett és annak érdekében a királytól támogató levelet járt ki az esztergomi érsekhez és az egri püspökhöz, a nádorhoz, az ónodi, füleki és putnoki várkapitányokhoz, a királyi tanácsosokhoz és kamarásokhoz, a honti, nógrádi, gömöri, borsodi, hevesi, szolnoki megyei uraságokhoz címezve, melyben az uralkodó azokat utasítja, hogy támogassák az új apátot a birtokszerzésben és békés használatában, még pedig egyenesen névszerint említve az apáti javakat kezükön tartó Gőcze, Barius, Keczer, Fráter és Fáy családokat. 10 9. BÉKEFI, I. 92-98. p. 10. üo. 99, 509-510. p, illetve a CLXII. sz. oki.
