Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
III. fejezet A ciszterciek egri gimnáziuma. 1776 - 1948
Zurinak dicséretére legyen mondva, mikor látta, hogy amibe belekényszerült, az valóban a közjavának szolgálata, vállalta a nehéz és odiózus kettős játékot: Wellehrád terhére sürgősen gondoskodott tanárok kiképzéséről, az azok fölött való rendelkezést átengedve állami igazgatónak (egyelőre jezsuitának), mint azt az 1777-es új iskolai szabályzat, a Ratio Educationis előírta. Az előírás terve persze az volt, hogy lassankint az egyházi befolyást az iskolákra az állami irányítással vátsa fel, másként szólva: hogy az iskolákat a magyar helyett osztrák irányítás alá rendelje. Zűri a helytartótanács előtt nem szűnt meg hangoztatni, hogy a gimnázium jövőjét anyagilag a pásztói és pilisi birtokok nem tudják biztosítani. Wellehrád segítsége tehát csak ideiglenes lehet. A jövőre vonatkozólag alkotmányjogilag nem biztosítható, lévén Wellehrád nem magyar, hanem külföldi apátság. Ervelésére nem kapott érdemleges választ, hanem csak sürgetést a beleegyezésre, hogy Pásztó és Pilis birtokai az egri elöljáró intézkedése alá esnek, és jövedelmei az egri konventre fordíttatnak, a templom körüli kiadásokat pedig a Telekessy által adományozott gyógyszertár jövedelméből fedezik. Mindezt avval a pótló - de üres - biztosítással, hogy beleegyezésének kötelező ereje a wellehrádi apátságot nem érinti. Zűri nem tudhatta, hogy a helytartótanács további biztosítás és magyarázat nélküli követelése mögött II. Józsefnek az az elhatározása állt, hogy az egyházi iskolákat államosítja, eltartásuk költségeire pedig a birtokos szerzetesek vagyonát használja fel, azaz: a szerzetesrendeket megszünteti. Mikor az állami sürgetés már fenyegetés formáját öltötte, Zűri végül is 1783 májusában aláírta a beleegyezését. II. József adományleve is megjelent 1784 augusztusában, mely Zűri Fülöpnek, a morvaországi wellehrádi és a magyarországi pilispásztói apátságok apátjának adományozza az egri gimnáziumot, templomot és a hozzá tartozó felsorolt javakat. A politikai erkölcsre jellemző, hogy II. József megelőzőleg már júliusban aláírta a morvaországi apátságok, tehát Wellehrád eltörlését is, de augusztusban még adományozott a wellehrádi apátnak, mert hiszen az eltörlést csak szeptemberben hirdették ki. 145 Kevés vigasztalás volt Zurinak, hogy néhány évig még mint pilis-pásztói apát kapcsolatban lehetett a Magyarországon tanító és gazdálkodó rendtagjaival. Mindenesetre láthatta, hogy Egernek teljesített szolgálata nem volt hiábavaló: az ottani 10 tagú konvent munkájáról már 1781-ben úgy nyilatkozott Bihary Ferenc igazgató, hogy nagy a gimnáziumi ifjúság létszáma, sok köztük távol lakó előkelő családok fia, mint pl. Esterházy tábornok két gyermeke is; ezek nyilván azért jöttek oda, mert a ciszterciek jól tanítanak. Tegyük hozzá: nemcsak jól, hanem kimondottan magyar szellemben is, mindjárt működésük első éveiben. 1780-tól sűrűn jöttek a rendeletek, melyek a nemzeti érzés visszaszorítását célozták. 1784-re rendelet tiltotta latin gimnáziumba olyan tanulc> felvételét, aki nem tudott németül írni-olvasni; Egerben olyanokat is felvettek, akik a 145. Uo. 456., 61. p, BÉKEFI, III. 420-423. p, illetve a CLXXVII. sz. oki. - KASSUBA Domokos: Az Egri Gymnasium. Első közlemény. A cziszterci rend egri kath. főgymnasiumának Értesítője az 1894/95. évről. 3-149. p.; második közi.: uo., 1895/96., 3-102. p.; harmadik közi.: uo., 1896/97., 3-55 p. (A továbbiakban: Kassuba.) 39. p. - KASSUBA Domokos: Az egri gimnázium története. In: BÉKEFI Rémig, szerk.: Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepér közrebocsát a hazai cziszterczi Rend. Budapest, 1896. 93-180. p. (A továbbiakban: Kassuba - Békefi.) 118. p.
