Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

III. fejezet A ciszterciek egri gimnáziuma. 1776 - 1948

III. fejezet A ciszterciek egri gimnáziuma. 1776-1948 Mikor a jezsuita rendet XIV. Kelemen pápa 1773-ban eltörölte, Magyarországon 41 gimnáziumukat kellett tanerőkkel ellátni. A jezsuita tanárok a helytartótanács igyekezete ellenére ideiglenesen sem maradtak katedráikon. Egri gimnáziumok helyzetét Esterházy püspök azzal mentette meg, hogy arra alkalmas egyházmegyei fiatal papokat bízott meg a tanítással a szemináriumi vicerektor igazgatósága alatt. Három év múlva a jezsuita Hegyi Józsefet kérte fel Vörös Antal főigazgató az iskola vezetésére. 1776 nyarán a tanulmányügyi vegyes bizottság ülésezett, és abban állapodott meg, hogy az ősszel összehívják a szerzetesrendé': főnökeit, hogy megtárgyalják, hogyan oszthatják fel a volt jezsuita iskolákat. Zűri külföldi létére nem szerepelt a meghívottak között, nem is igyekezett tudomást venni a tervről. Beitler, aki tudott arról, hog}' a kormány az egri gimnáziummal kapcsolatban a ciszterciekre gondol, jelentkezett a bizottságnál. Közölte, hogy rendje elvállalja az iskolát, és az apátság jövedelméből fizeti a tanárokat, míg a rend saját tagjaival be nem tölti a tanszékeket. Ajánlatát nag}' örömmel fogadták, mert így az államot csak az igazgató 200 forint fizetése terhelte (Beitler a tanároknak 350-et ígért!), a többi kiadás az apátság gondja volt. A főigazgató 1776. október 21-én kapta az értesítést a királyi megbízásról. Beitler 22-én értesítette a történtekről Zűrit, akinek semmiről sem volt tudomása. Vigasztalására szolgálhatott, hogy Wellehrád megszabadult a pilisi és pásztói apátság fölépítésétől, Egerben pedig kész kollégiumot és ingatlanokat kap. November 8-án meg is történt a hivatalos átadás Egerben, Beitler pedig 9-i levelében értesítette apátját, hogy a királynő az ő kérvényérc engedélyezte a jezsuita intézmény jövedelmeit is. Gondolható, hogy Zűri, aki azt remélte, hogy külföldi létére megszabadul a megbízatástól, és Pilis-Pásztót továbbra is Wellehrádnak biztosítja, milyen lelkiállapotban vette tudomásul a megváltoztathatatlant. A "királyi kegy" előtt meg kellett hajolnia, sőt köszönetet kellett érte mondania. De ami a legnehezebbnek látszott, vállalnia kellett a következményeket, mégpedig Wellehrád terhére: sürgősen gondoskodni magyar rendtagok felvételéről és drága pénzen való kiképzésükről, köszönet fejében pedig szembenézni azzal, hogy a gimnázium fenntartásának címén Pilist és Pásztót előbbutóbb elszakítják Wellehrádtól és önállósítják. Keserű hangon hányta szemére Beitlernek: nem vette észre, hogy "meggondolatan komédiája által megfogtak bennünket, és pedig úgy, hogy szabadulásra nincs remény. "

141 A wellehrádi konventhez intézett levelében pedig leszögezte, hogy Beitlernek nem volt teljhatalmú megbízott rangja, és teljesen önkényesen, az ő tudtán kívül járt el, könnyűvé téve a tanügyi bizottság dolgát, mely látta fellépése mögött a feltörekvő ambíciót. Azóta Beitler már királyi igazgató141. Uo.411. p.