Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
det"; ugyanakkor "az mely három ezer sindel szöget kértek volt az Pater Cisterciták Várassunk Birájátul kölcsön az meg irt napon meg adta az Pinzt érette ugy mint Kilencz márjást az meg irt Barátok Superiora P. Cyrilus Haderspáh". Arról is értesít továbbá, hogy a Szentlélek-templom földjén épített apátsági házak ügyében az Egerből kiküldött bizottság vizsgálata után "Amicabitiler componáltattak az Parsok [barátságosan kiegyeztettek a felek]", vagyis a plébánia és az apátság. 118 Sajnos, az előbb vázolt körülmények között hirtelen ismét erősen feszültre fordult az apátság és a plébánia viszonya. Az apátság részéről az anyagiakkal való küszködésbe belefáradt, öreg Wiesner Abund és a hazai jogszokások terhét nehezen viselő Menschik Jakab, a plébánia oldaláról az öregen, rövid időre idekerült Lefferovics Gábor és az építkező kedvű fiatal, tevékeny Janoviczky Ferenc központjaik hagyományos jogigényeit képviselve akaratlanul is szembenálltak egymással, és azok megoldatlanságának érzésével a mindennapi apró ütközések kapcsán igyekeztek egymás fölé kerekedni. Az apátság területi tilalmaira Lefferovics levélben az apátsági reggeli és esti harangszó és gyóntatás ellen tiltakozott, Janoviczky feljelentésére pedig a püspök úgy rendelkezett, hogy vízkeresztkor a rendi elöljáró csak a rezidencia kerítésén belül végezhet házszentelést, a többi gazdasági épületekben már nem. 119 Hermann Egyed észrevétele szerint az ellentétek a szerzetesek és a püspökök között a 18. század közepétől akkor mélyültek el, "amikor a püspökök a Tridentinum rendelkezéseivel ellentétben a szerzetesi exemptiót [joghatóság alól való kivételt] kezdik nem respektálni, a szerzetesek viszont az exemptiót nemcsak rendháziakra, hanem népeikre és falvaikra is szeretnék kiterjeszteni." 120 Pásztón már a század elején, 1717ben azt jelentette Gonczik Wellehrádba, hogy a püspök az apátságon mindenből, még a borból is megvette a tizedet, és sürgősen kérte a kiváltságról szóló oklevél másolatát, mert a püspök még azoknak az okleveleknek kihirdetését is megakadályozta, melyek az apátságnak a tizedszedés jogát megadták. 1717-ben Gonczik az egri megyegyűlésen már gondoskodott is a kiváltságok kihirdetéséről. Ezeket a püspök avval vette tudomásul, hogy magára az apátságra vonatkoznak, de nem a jobbágyokra. Esterházy püspök a rendi birtokokra vonatkozólag is különbséget akart tenni az adományföldek és a vásárolt birtokok között, és az utóbbiakból tizedet követelt. A nézeteltérések az 1760-as évek végére (a plébániaépítési ellentétek után) erősen kiélesedtek, és miután Menschik, az akkori elöljáró, a tizedbehajtásoknak ellenszegült, a püspök beperelte az apátságot. Az ügy tárgyalása a megye előtt folyt, az természetesen a főispánpüspöknek adott igazat, és ismételten elmarasztalta az apátságot. Az apát Menschik biztatására a királynő elé vitte az ügyet. Mária Terézia el is rendelte az ítéletvégrehajtás felfüggesztését. Esterházy ennek ellenére kiküldte a tizedszedőket, és a tiltakozó Menschiket a megye elé idézve, újra elmarasztalta az apátságot. A királynőnek kétszer kellett elrendelnie, hogy a pert a kúria elé vigyék, mert a megye az első leiratra nem terjesztette fel az ügyet. Miután az uralkodó a tizedszedést a döntésig felfüggesztette, Menschiket 1772-ben a királyi tábla megidézte az ügy felülvizsgálatára. Végül is 1773118. Nógrád Megyei Levéltár (NML) Hirdetések könyve 1735., 1737. 119. BÉKEFI, II. 114-116. p. 120. HERMANN i.m. 316. p.
