Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776

már azt látjuk, hogy a város vezetősége Mály apáthoz fordul, szegénységében hiába keresvén segítséget a többi földesuraknál, és kéri, adja bérbe a városnak a mészárszéket és a kocsmát legalább egy esztendőre.

90 Mindenesetre 1732-ben Dalmata Ferenc jószágkormányzó még hiába kérte a szolgabíró segítségét, amikor a tilosban legeltető emberek a marhát behajtani igyekvő apátsági jáger fejét betörték.

91 1735-ben viszont már a város legeltetési bérletéről olvasunk Nádasd, Csontfalva területén és a Páston,

92 1737-ben meg a város lakosai egyenesen "az Barátok számára is jó akarattért kaszáltak egy-egy rendet, mely 13 forintot meg is adunk T. [tisztelendő] P. [páter] Cistercitaknak. Biró és Nótárius által.'

03 Ekkor már a város szükség esetén ki is segítette az apátságot: "Az mely három ezer sindel szöget kértek volt az Pater Cisterciták Várassunk Birájátul kölcsön az meg irt napon meg adta az Pinzt érette ugy mint az Kilencz márjást az meg irt Barátok Superiora P. Cyrilus Haderspáh."

94 Mály apát érezte, hogy Wellehrád a templomépítés elmulasztása miatt bármikor szóra állítható a hitéletbeli kötelességek kérdésében. Hogy ebben is fedezve legyen, de egyben a birtokot is tovább növelhesse, kapott az alkalmon, mikor a pásztói rendtagok jelentették, hogy a Keczer család mátraverebélyi birtoka a fiskus kezére jutott; ahhoz tartozott ugyanis a szentkúti búcsújáróhely is, a török idők óta gondozatlanul, csak egy-egy remete által képviselve. Hat évbe tellett, míg tisztázódott, hogy az apátság csak zálogtulajdon formájában juthat hozzá (bár az egri püspök is melegen ajánlotta örökbirtoknak). Több szívósan igyekvő és a bérletösszegre ráigérő versenytárssal szemben, sok ügyeskedés árán végül Mály elnyerte a királyi és az udvari kamara beleegyezését, a királyi jóváhagyást pedig egyenesen a hitélet előmozdítására való utalással. 1733-ban sikerült 17000 forintért huszonöt évre megszerezni Nagybátony és Lengyend felével együtt Mátraverebélyi, Tiribest, valamint Sóshartyánban, Bárkányban, Tepkén és Pásztón bizonyos birtokrészeket. Nagy előnye volt a vételnek, hog}' a vele kapcsolatos pereket - azok hamarosan jelentkeztek is - a fiskus vállalta (a magánosoktól vásárolt birtokokat a vég nélküli peres támadások és az azokkal kapcsolatos időt rabló lekötöttségek terhelték). Ez az évi 3600 forintot jövedelmező birtok volt az apátság egyetlen szerencsés szerzeménye a 18. század folyamán.

95 De vele kapcsolatban Málynak éreznie is kellett, hogy a birtokosság a terjeszkedést rossz hírek keltésével igyekszik megakadályozni. A helytartótanácshoz olyan bejelentés érkezett, hogy az apátság a vallási kötelezettségek elmulasztásával csak anyagi haszonra törekszik, amint idegenben kamatoztat. A tanács erre 1733-ban és 1734-ben igazolásra szólította fel az apátot, vajon nem terheli-e mulasztás a plébániák építése és restaurálása, a templomok felszerelése és a plébánosok ellátása dolgában. Málynak persze könnyű dolga volt kimutatni a tanács teljes tájékozatlanságát, miután ilyen kötelezettségek sem Pásztón, sem Pilisen nem terhelték. De érezve az eset mögött meghúzódó tendenciát, igyekezett konvent-jelleget adni a rendháznak: Hadersbach 90. BÉKEFI, II. 20. p. 91. Nógrád Megyei Levéltár (NML) Hirdetések könyve 1718-1737. 31. p. 92. Nógrád Megyei Levéltár (NML) Hirdetések könyve 1735. április 24. 93. Uo. II. 1737. 94. Uo. 95. BÉKEFI, II. 200-243. p.