Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
Nyilatkozatuk után két nappal, 1702. november 6-án jelent meg a királyi okirat, melyben I. Lipót Nezorin Flórián wellehrádi apátot pásztói apáttá nevezte ki. A szöveg, hangsúlyozva Zolnay kétségtelen birtoklását, hivatkozik a ciszterci rend tartósan ismételt kérésére, a király vallásos lelkületére és arra a személyes tapasztalatára, hogy hadi sikereit részben a szerzetesrendek imádságos közbenjárásának köszönheti; ezért a király hagyományos főkegyúri jogánál fogva, mellyel az apátságot újjáélesztheti, azt a neki kedves ciszterci rendbe kebelezi, és összes jogaival és birtokaival egyetemben Nezorinnak adományozza, azzal a kikötéssel, hogy az apátság javait kézben tartsa, a világiak kezében lévőket a lehetőség szerint visszaszerezze, a formálisan megalapított, majd megerősödő monostor wellehrádi, később pedig német és magyar nemzetiségű novíciusokból képzett szerzetesekkel benépesítse, és a rendi istentisztelettel a nép vallási életét előmozdítsa. Halála után a választott új apátot a ciszterci rend a királynak és utódainak terjessze fel megerősítésre. 45 A király egyidejű utasítására a magyar királyi kamara elnöke Nezorint november 28-án az apátságba be is iktatta. 46 Borsiczky László besztercebányai harmincados is megkapta a parancsot, hogy az új apátot a birtokba vezesse be. Békefi szerint erre a Rákóczi-felkelés miatt nem került sor, de tárgyalásának további folyamán a tulajdonképpeni okra mutat rá: Pásztó ellenállására. 47 Az 1702 augusztusában felállított bécsi udvari kamarai bizottság, mely a fegyverváltság kivetésére és beszedésére alakult, decemberben a magyar királyi kamara és a kancellária küldötteivel Kollonics prímás elnöklete alatt az üresedésben lévő egyházi javak kezelése tárgyában ülésezett. 48 Utána 1703 januárjában a magyar kamara figyelmeztette Borsiczkyt, hogy a pásztóiak Zolnay néhány birtokát elfoglalták, majd Pásztó városát értesítette, hogy hivatalos birtokmegállapítást kell végezni az esetleges kártalanításokra való tekintettel. A város azonban válaszában tiltakozott a Zolnayjavakba való beiktatás ellen, mire a kamara májusi határidőre tárgyalást tűzött ki ez ügyben, addig pedig a fiskus részéről a szécsényi harmincadosra bízta a birtok kezelését. Erre viszont a bécsi kamara jelentkezett. Arra való hivatkozással, hogy a város befizette a fegyverváltságot, és így ügye a bécsi kamarához tartozik, eltiltotta a királyi kamarát a birtok kezelésétől, és intézkedési jogot követelt a városnak. így a birtokot átvenni igyekvő Kecskeméthynek a város és apátság emberei egyaránt ellenszegültek. Nezorin az adott körülmények között júniusban a rendek előtt igyekezett hangoztatni az apátság jogát a kolostor melletti utcára, a Monostor- és a Káposztásmalomra, valamint a szőlősi híd és Fuhnes közötti földek tizedeire. Egyben az apátságra vonatkozó iratok hiteles másolataihoz szerezte meg az uralkodó rendelkezését. A birtokba való bevezetés ilyetén elhúzódása miatt a kinevezés a Rákóczi-felkelés egész idejére elvesztette aktualitását. 1705-ben, mikor a városnak Rákócziba vetett ama vérmes reménye, hogy a fejedelem a földesurakkal szemben a privilégium mellé 45. Uo. 674-677. p, illetve a CCXLIX. sz. oki. 46. Uo. 153. p. 47. BÉKEFI Rémig: A pásztói apátság története. 1702-1814. II. k. 4-9. p. Budapest, 1902. (A zirczi, pilisi, pásztói és szent-gotthárdi cziszterczi apátságok története. IV. k.) (A továbbiakban: BÉKEFI, II.) 48. BENDA Kálmán, főszerk.: Magyarország történeti kronológiája. II. k. Budapest, 1982. 526. p.
