Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
I. fejezet Kommendátorok. 1526 - 1699
tosan megjelölték és körülírták a földek határait, a hozzátartozó munkásnépet, a velük járó jogokat és kötelességeket. A kommendátorok kinevező okmányai megemlítik a fentebb idézett elvárásokat, de egyáltalán nem írják le az adományozott birtokot, csupán annak jogát ruházzák át - mint az egri püspök megmagyarázta - a többi birtokos jogának tiszteletben tartásával. Ám azok jóhiszemű birtoklása annyit jelentett, hogy őseik jó száz évnek előtte foglalták el, utána meg esetleg egymás között cserélgették azokat, anélkül, hog) 7 birtoklásukat okmányokkal igazolhatták volna. Tekintve, hogy a háborős viszonyok között nem egy esetben saját birtokuk igazolása is nehézségbe ütközött az oklevelek elsikkadása miatt, érthető, hogy az új birtokostól várták, hogy az egyes területekre vonatkozó jogát írásos alapon igazolja. Zolnay meg is sürgette 1691-ben az apátság javainak összeírását és az arról szóló bizonylatot, de ahelyett csak eg) 7 olyan királyi leirat jelent meg, mely az apátsági birtokok jogtalan támadásától védi meg az új apát személyét, de ismét csak a birtokok meghatározása nélkül. 27 Az erőszakos birtokfoglalás vádjától való felmentés mutatja, milyen eredménnyel: Zolnay kénytelen volt tanúkihallgatással pótolni a hiányzó bizonyítékokat (ami ugyancsak pénzbe került) és annak alapján biztossítani a Kada által kézbentartott objektumokat. Mikor Fáy László és az apátság emberei már össze is verekedtek, úgy hogy annak emberhalál lett a vége, Lipót kénytelen volt 1694-ben rendkívüli bíróság elé utalni a birtokjogok tisztázását és annak végéig csendet parancsolni, hiába. Zolnay a vitás területek jövedelmét úgy igyekezett kézben tartani, hogy azokat Buttler egri parancsnoknak adta bérbe; az katonaságával foglalta le a területeket. A közbirtokosságnak járó és felosztásra kerülő kilenced-tizedekből az apátságra eső részt éjszaka elszállíttatta a szérűről. 28 1695-től csak az "elmérgesedett" szóval jellemezhető az apát és a földesurak viszonya; a kölcsönös hatalmaskodások, egymás jobbágyainak sanyargatása éveken át ismétlődött. 1696-ra Zolnay már anyagi és fizikai erőinek végére jutott. Három évvel azelőtt epekőbántalmai jelentkeztek; a sok pörösködés, utánajárással járó utazásokra pénze és ideje úgy ráment, hogy plébánosi munkáját sem tudta végezni. A pásztói hívekkel együtt maga is kérte a püspököt, rendeljen plébánost a városba. Egy másik levélben bevallotta a püspöknek, hogy "mások ültették fel", mikor magát tőle független plébánosnak tartotta. 29 A pásztói híveknek az egri püspökhöz intézett leveléből (1696) tudjuk meg, hogy Zolnay azon fáradozik, hogy a cisztercieket "az itt való puszta klastromba behozza". 30 ez az első hírünk arról a tervről, hogy az apátságot az eredeti birtokos, a ciszterci rend kezére kell juttatni. Zolnay saját kilátástalan helyzetének tudata lehetett a legerősebb indíték ehhez a gondolathoz; egyetlen személy nem vehette fel a versenyt a feudális dinasztiákkal. Azok évszázados szerzett joga és beláthatatlan jövőbeli ellenállása akkora fölényt jelentett az ő egy-két évtizedes igyekezetével szemben, hogy be kellett vallania erőinek elégtelen voltát. Hiszen 1696-97-ben már a környék papsága is 27. BÉKEFI, I. 105. p. 28. Uo. 108-111. p. 29. Uo. 584-585. p, illetve a CC. sz. oki, 585-586. p, továbbá a CCI. sz. oki, 586-588. p, valamint a CCII. sz. oki. A célzás nyilván Kádára vonatkozik. 30. Uo. 131. p.
