Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

I. fejezet Kommendátorok. 1526 - 1699

tokról, de arról is, hogy a Zolnay által apátsági birtokként számba jöhetőnek gondolt helységeknek egy része más földesurak érdekeltsége volt (jelzi viszont, hogy az új apát gondosan utánanézett a pásztói birtokokra vonatkozó forrásoknak). Néhány adat mellékesen rávilágított a földesurak magatartására is. így a tanuk révén világos, hogy a kolostor szomszédságában húzódó utca "Apáíur utcája" néven az apátsághoz tartozott (a tanuk emlékezete szerint nem is fizetett királyi adót) a város déli kapujáig, a Monostor-malom a molnár és ott molnárkodó ősei szerint szintén. Ugyanígy sorolták a "Barát mái" dombi szőlőt és a "Barát rét" nevű területet le Filimesig, ahol az apátságnak bormérése is volt. A szőllősi és bárkányi tanuk szerint a két falu közti magaslat apátsági megmunkálásáról is megmaradt annak emléke, hogy esténként a munkások ott annyi tüzet gyújtottak, ahány tizes csoport számára kellett Pásztóról az élelmet kivinni.

23 A tanuk idéztek földesúri kijelentéseket is, melyek szerint a gazdátlanul maradt kolostori birtokokat maguk között osztották szét; okmányok is voltak kezükben, melyek igazolták, hogy négy világi birtokos mellett ötödiknek az apátság szerepelt. Jellemzők Vécsey Sándor szavai, melyeket Kada András tanú idézett: "Ha apátur szépen supplicálna [könyörögne] Ő Kegyelmének, megmutatná, hol kereskedne és hol doceáIhatja [bizonyíthatja], hogy Pászthohon ott földesúr volt, négy világi, ötödik az apátúr; a mely levelet Ő Felségének föl viszen és vissza is veszi; ha pedig comperiállatik [kiderül], hogy ő Kegyelme bírna egyházi kenyeret és Ő Felsége collatiója [adományozása] lévén vissza kellene adni, többet várna Ő Felségétől; nem is kivan O Kegyelme olyan kenyérrel élni, azt hozzáadván, hogy szép jószágot bírt a pászthi apátúr.."

24 (Ugyanez a Vécsey Sándor királyi felszólításra tagadja, hogy nála apátságra vonatkozó írások volnának.)

25 A káptalani kihallgatás összbenyomása szerint Zolnay harmadik esztendejére már közbeszéd tárgya volt az apátsági birtokok kérdése, és a birtokosok nemcsak egymás között, hanem a jobbágyok előtt is beszéltek az új helyzet valamilyen megoldásáról. Nagyon valószínű, hogy Zolnay pénz birtokában és barátságos tárgyalás útján hamarosan eredményt érhetett volna el, de hiányzott hozzá a pénze. (Mikor Bécsben a felmentést megkapta a hatalmaskodás vádja alól, a kancellária jegyzőjétől kért kölcsön a költségekre, de az igért azévi visszafizetés helyett haláláig adós maradt.) Hogy a bécsi felmentés után sem jutott dűlőre az apátsági birtokok kérdése, az nem annyira Zolnay és a földesurak szándékán múlott. Mind a két fél érezte, hogy a királyi adományozás a középkoriakhoz képest felületes és hiánj'os volt.

26 Azok pon23. Uo. 550-568. p, illetve a CLXXXIX. sz. oki. 24. Uo. 562-563. p. 25. Uo. 105. p. 26. Erre jellemző példát közöl Hermann Egyed, mikor elmondja, hogy a pécsi püspökség és a káptalan 201 faluról kapott királyi adománylcvelet. A felsorolt faluk jegyzéke azonban igen zavaros volt. Egyik-másik falut 2-3 régi néven is felvettek, egyesekről - melyeknek nevét csak a régi aktákból ismerték - senki sem tudta, valójában hol feküsznek, másokat időközben a király már más embereknek adományozott. így a 201 faluval kapcsolatban 37 ellentmondás hangzott el, s végül a püspökség és a káptalan csak 58 falunak jutott tényleges birtokába. HERMANN Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. (Aurora könyvek.) München, 1973. 295. p.