Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

I. fejezet Kommendátorok. 1526 - 1699

érvényét nem szűnt meg hangoztatni, hagyományos birtoktestek és tartozandóságok fölött rendelkezett. Igyekezete, hogy az apátság régi okmányait megszerezze, a királyi felszólításra nyilatkozó földesúr és jobbágy részéről nem járt eredménnyel; esetleg Pannonhalmán érhetett el valami eredményt, mert halála után találtak nála közelebbről meg nem jelölt okmányokat, ő maga viszont 1693-ban elég nagy sor helyet tudott említeni, ahol az apátságnak a múltban birtokai vagy jövedelmei voltak.

18 A főleg jobbágyaik fogyatkozásán aggódó birtokosok természetesen a királynál panaszkodtak Zolnay birtokfoglalásai miatt. Ő apáttá avatása után (1692) a pásztói elöljárósággal igazoltatta a maga eljárását és lelkipásztori munkájának eredményes voltát; ezzel az írással ment az év nyarán Bécsbe tisztázni magát az udvarnál - és a maga részéről panaszt tenni a vádlókra. A király erre a feleket az Újszerzeményi Bizottság döntéséhez utalta, és miután Zolnay egyenlőre lemondott a vitás területek használatáról, külön leiratban felmentette őt az erőszakos foglalás vádja alól.

19 Az említett pásztói igazoló levél külön említi, hogy az apátsági birtokok vajmi keveset jövedelmeznek. Vegyük ehhez az apátavatási és a bécsi út költségeit: sejthető, hogy Zolnay anyagi helyzete elég kilátástalannak mutatkozott. Ennek egyik bizonyítéka Esterházy Pál nádor 1692 decemberi irata, mely megengedi a pásztóiaknak, hogy az apátság újjáépítése számára országos gyűjtést indítsanak. Ha meggondoljuk, hogy az ország mennyire katasztrofális gazdasági helyzetében ötlött ez az amúgy is szokatlan, mondhatnánk, egyedülálló megoldás egy rombadőlt apátság felépítésére egy olyan mezővárosban, mely maga is romokban állt: amennyire ijesztő képe egy irreális tervezőnek, annyira jele a tervező ijesztő anyagi helyzetének, de egyben bizonyítéka annak a rábeszélőképességnek is, mellyel az ilyen természet birtokosa rendelkezett. (Nyilván Zolnay vette rá a pásztóiakat, hogy ilyen kéréssel forduljanak a nádorhoz.) Érhető, hogy erről az akcióról a továbbiak folyamán nem is hallunk többé semmit.

20 Zolnay egyetlen jövedelme, mely az adott körülmények között szerény, de állandó biztosítékul szolgált, a plébániai bevételekből folyt, de nem valami szilárd jogi alapon, bár igyekezett - mint a város igazolása jelezte - a lehetőség szerint megdolgozni érte. Plébánosi igényében csak kinevező oklevelének az a passzusa segíthette, mely feltételként szabta meg, hogy az apátságban lakjék (ott csak a hozzáépült plébánia volt lakható),

21 az ortodox hit ügyét előmozdítsa (az ellenreformáció szelleméből folyó pasztorális kötelezettség), és az apátság jövedelmeit kézben tartsa és megvédje.

2-' Mivel ez utóbbiak megállapításához kevés sikerrel nyomozta a régi okményokat, 1693-ban kijárta, hogy Csáky István gróf országbíró utasította az egri káptalant, tartson tanúkihallgatást a pásztói apátság birtokaira vonatkozólag. 48 tanút hallgattak ki Pásztó, Tar, Szőllős, Ecseg, Bárkány, Verebély, Sóshartyán lakosaiból. A vallomásokból jó néhány adat tisztázódott az apátság városbeli uraságáról, egy-egy vidéki bir18. Uo. 105, 543-549. p, illetve a CLXXXVIII. sz. oki. 19. Uo. 106-108, 537-538. p, illetve a CLXXXII. sz. oki, 538-539. p. továbbá a CLXXXIII. sz. oki, 568569. p. valamint a CXC. sz. oki. 20. Uo. 130, és 541-542. p, illetve a CLXXXV. sz. oki. 21. SOÓS, 23. p. 22. BÉKEFI, I. 526-527. p, illetve a CLXXV. sz. oki.