Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

I. fejezet Kommendátorok. 1526 - 1699

kettős arculatát: a türelmetlen várakozást a török uralom okozta bajok múlására, de annak megvalósulásáig a nyomorúság tetőzésének elviselését. A Habsburg-ház által képviselt Nyugat, mely Bécs ostroma nyomására végre megértette, hogy engednie kell XI. Ince pápa sürgetésének és ki kell szorítania a törököt Magyarországról, megteremtette a felszabadító hadsereget. Ez nyáron és kora ősszel 4-5 hónapig harcolt, de a többi időt kaszárnyák híján úgynevezett téli szállásokon, vagyis az ország lakosságának nyakán töltötte, az egész környéket felélve, kirabolva, elpusztítva. Esterházy nádor szerint két év alatt többet fizetett az ország a felszabadítóknak, mint 100 év alatt a töröknek. Az 1683-ban elrendelt "porció" (a hadsereg fenntartására szolgáló különadó) pénzben és természetbeniekben az addigi adóterheket a tűrhetetlenségig növelte, egyben egyik okát adva a Rákóczi-felkelésnek. A Soós Imre tanulmányából ismert "pusztulás" Pásztó városa számára is ebbe az időbe esett; 1688 végén kezdett a lakosság a három éves távollét után visszaköltözni. Gondolható, hog}' 1690-re éppen csak hogy megindulhatott a gazdasági élet, de a porciót és a földesurak járandóságát máris be kellett szolgáltatni. A meginduló városi közigazgatás hangulatára jellemző a jegyzőkönyvekben és beszámolókban hosszú évtizedeken át használt "szegin városunk" kifejezés. Érthető, hogy a vezetőség oly szívesen emlékezett a város Zsigmond-féle kiváltságaira, melyeket egyenesen "szabad királyi" rangúaknak álmodott. (Az 1759-1800-as városi protokollumban olvassuk: "... még azon boldog időkben, mellyekben az Város mint szabad mindennemű beneficiumokot, és az egész halárt maga birta egyenessen az Város...")

15 Mivel pedig Lipót király 1688-ban elrendelte, hogy a töröktől visszafoglalt magyarországi területeken csak a birtokosság írásban történő igazolása és fegyverváltság címén a birtok értékének 10 %-át kitevő összeg lefizetése után adható vissza a föld a régi tulajdonosoknak, csak arra várt, hogy kiváltságlevele előkerüljön (1699): mint "régi birtokos", tüstént kifizette a fegyverváltságot (kölcsönpénzből) és 1711-ig - felhasználva a Rákóczi-felkelés állapotát - függetlenítette magát minden földesúri kapcsolattól.

16 Zolnay kinevezése idején a város vezetősége - ilyen gondolatokat és terveket forgatva - biztosan nem fogadta örömmel az új földesúr jelentkezését. Az új apát szerencséjére ismerősként jött, hiszen a legnehezebb esztendőkben éppen Pásztón plébánoskodott. így beiktatásán, 1690. június 14-én a váci vikárius, a helybeli és a szomszéd plébániai papok, birtokos szomszédok és ismerősök is résztvettek (a város vezetősége nincs említve). Zolnay június 19-én Heves és Külső-Szolnok vármegye gyűlésén mutatta be kinevező okiratát, és kérte annak kihirdetését az arról szóló oklevéllel. Tudta, hog}' erre szokás szerint az érrintett birtokosok részéről tiltakozás hangzik el - az több oldalról el is hangzott -, viszont a maga részéről az ellentiltakozást rögtön megtéve biztosította, hogy minden nyilatkozatot jegyzőkönyvileg megörökítettek, azokra tehát később hivatkozni, illetve róluk írásos bizonyítékot szerezni lehet. Az adott körülmények között természetesen nem lehetett szó a birtokba való tényleges bevezetésről; a földek elhagyatott voltára utalva ezt a beiktató tisztviselő 15. Pásztói városi protocollum, 1759-1800. (Nógrád Megyei Levéltár.) (A továbbiakban: Protocollum.) 120. p. 16. SOÓS, 28-31. p.